Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans Ami magukat a szóban forgó tervezett épületek ismertetését, azok Hofrichter oeuvrejében való elhelyezését illeti, Bibó Istvánnal egyetértésben előrebocsát- hatjuk, hogy mesterünk „munkásságában két szakasz rajzolódik ki, követve [...] a pesti klasszicizmus [...] áramlatainak változásait [...]. Az első szakasz a 20-as évek elejéig tart, s egybeesik a pesti korai klasszicista stílusáramlat, stílusegyensúly virágzásával. Munkáinak legnagyobb részét ekkor pesti polgárházak, bérházak alkotják. Pályájának második szakasza a korai és érett klasszicizmus átmenetének időtartamára esik. [...] Élete végén megjelentek munkáiban az érett klasz- szicizmus vonásai is.” Ezt az időszakot — nézetünk szerint helyeselhetően — pályájában nem tekinti külön szakasznak.12 Pályájának ezen 1822-1835-ig tartó második részében az 1823-28 közötti időből, mint volt már róla szó (1.: 5. jegyzet) Hofrichternek igen kevés tervét ismerjük. Ezt a képet módosítja most figyelemre méltó módon a pesti izraelita hitközség számára 1826-ban készített nem is jelentéktelen három terve. A három terv közül az izraelita kórház kicsiny egyemeletes épületének igénytelen és jellegtelen homlokzatával nem szükséges foglalkoznunk. Még az a gondolat is felmerülhet, hogy részben inkább csak jelzés értékűek a rajta megjelenített építészeti elemek és elrendezésük. így itt érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy eszmei tervekről lévén szó, bizonyos sommássággal esetleg a sorozat másik két darabja is rendelkezik a végleges kimunkálás megvalósulása esetében történő kidolgozás szándékával a háttérben. Bár így is megfelelnek a beadványi terv színtű kidolgozottság követelményeinek. 1 i * V'/ ,'// //'//.» A /Л Í:T .ЯгГ Ami ezek után e két utóbbi tervet illeti, talán megállapíthatjuk, hogy rajtuk mesterének mindkét periódusával többé-kevésbé kapcsolatba hozható vonások mutatkoznak. Bár a klasszicizmus egész idejében találkozhatunk szubordinált falkezelésű homlokzat megoldással, vagyis azzal, hogy ingázással vagy fúga-kvá- derezéssel súlyosabbá, markánsabbá tett földszint mint alap felett sima vakolású emelet vagy emeletek emelkednek. Ez szinte kivétel nélkül jellemezte a korai periódus alkotásait. Itt mind a zsinagóga, mind a lakóház homlokzata ilyen, azzal a különbséggel, hogy az előbbinél fúgázás-kváderezés kettősséggel is találkozunk. A másik homlokzati sajátosság, amit említenünk kell, az a főpárkány feletti timpanonos megoldás. Ezzel a klasszicizmusban végig találkozunk, de túlnyomórészt középületek esetében.^ A zártsorban épült polgári lakóházak esetében érthetően ritka, ellentétben a tiszta klasszicizmust megelőző 1800 körüli és még korábbi építkezésekkel (pl.: Budapest, Király utca 9. és 25.). Míg a mondottakkal egybehangzóan találkozunk a főhomlokzatot uraló timpanonnal a zsinagógánál, magyarázatra szorul a lakóház enyhén rizali- tos, három tengelyes középrészének ezzel ellentétesnek tűnő timpanonos kiemelése. Ennek magyarázata az, hogy e gazdagon kiképzett portikusz nemcsak a lakóház bejárata, hanem — valójában — a templomhoz vezető, így kitüntetett kezelést jogosan igénylő bejárat a telek hátsó felében levő épülethez. Míg a zsinagóga főhomlokzatának sima timpanonnal koronázott emeleti része az érett klasszicizmushoz tartozik, vagy áll közel, addig a lakóház timpanonjában érvényesül az a mesterünk művészetének első periódusára jellemző, de később is jelentkező vonás, hogy (Bibó szavaival) „kedvvel alkalmazott homlokzatain — a szokásos egyszerűbb típus-díszítőelemeken túl is — szobrászati jellegű ornamentális és figurális díszí- tést.”14 Ugyanakkor mindkét homlokzaton alkalmaz a hazai klasszicizmusban nem túl gyakori pilaszter-pá- rost, a templomon nagy méretben négyszer, a lakóház portikuszának középtengelyét a földszinten és az emeleten külön-külön közrefogva kétszer két változatban.^ A tervekről leolvasható építőművészeti sajátságokon kívül a zsinagóga alaprajzából megállapíthatjuk, hogy Kornhäusel bécsi művének felavatása évében a pesti izraelita hitközség is kultusztemplom építésére való törekvésének adta tanújelét. Jegyzetek 1 Jelen, eddig nyomtatásban napvilágot még nem látott forrásközlés a Dohány utcai izraelita kultusztemplom építéséről szóló kéziratos monográfiánkon alapul, melynek anyaggyűjtése során bukkantunk bő két évtizeddel ezelőtt, 1987-ben erre a figyelemre méltó anyagra: Komárik Dénes: Budapest, VII. Dohány utca 2-8.1. (zsinagóga). Budapest, 1989. Kézirat a Hild - Ybl Alapítvány archívumában. A tanulmány jelentősen rövidített válr j /.„«.к*. ©v’íS'3-' t Йг- tós у r Ей®»вШгя 6. kép. József Hofrichter : A zsidó kórház eszmei terve 1826-ból. Alaprajzok és a homlokzat nézete 258
