Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára 14 Ottomeyer - Pröschel 1986, kát. sz. 5.8.4. A lei- deni De Lankental Museum példányának szerkezete jelzetlen. — A prágai Uméleckoprűmyslové Múzeum darabján lévő Japy-szignatúra (UreSová, Libuse: Alte Uhren. Praha, 1990,130. p., 82. kép) nem elegendő a szerkezet meghatározásához, hiszen Frédéric Japy (1/49-1813) beaucourt-i gyára már 1779-től gépi úton állított elő nyers óraszerkezeteket. 15 Ottomeyer - Pröschel 1986, kát. sz. 5.8.5., az óraszámlapon á Paris felirat. Az ábrázolt azonosítása helytálló, akkor Hortense holland királynő nem más, mint Hortense de Beauharnais (1783-1837), Alexandre és Joséphine de Beauharnais lánya, aki Louis Bonaparte feleségeként volt 1806-1810 között Hollandia királynője. 16 A témáról részletesebben ld.: PRÉKOPAÁgnes: Motívumok trivializációja az alkalmazott művészetekben. A biedermeier oszlopos óra. In: Ars Deco- rativa 16. Budapest, 1997. 87-110. 17 Csak a festő szignatúrája szerepel a képórán: L.C. Hofmeister 1831, lásd Hellich, Erika: Alt-Wiener Uhren. Die Sammlung Sobek im Geymüller- Schlößl. 1750-1900. München, 1989, kát. sz. 9. A részleteket ismertető jegyzetből kiderül, hogy a Hofburgban ugyanezen festő 1829-ben készített azonos kompozíciója található. — Mario Praz a berendezéssel kapcsolatban ismerteti a kompozíció J. Kovatsch jelzésű, 1828-ban készült rézmetszetváltozatát: Praz, Mario: Histoire de la décoration d’intérieur. La philosophie de l’ameublement. Paris, 1994, 242. p. és 225. kép. 18 Witt-Dörring, Christian (Red.): Spielwerke. Musikautomaten des Biedermeier aus der Sammlung Sobek und dem MAK. Ausstellungskatalog. Wien, 1999. Kat. sz. 18. 19 Schmuttermeier, Elisabeth: Cast Iron from Central Europe 1800-1850. New York, 1994, kat. sz. 5. Jelzése: Horowitz, azaz Rudolf Vrbna gróf horo- witzi (komarovi) öntödéje. A domborművet már bemutatták az 1829-es bécsi nemzeti ipari kiállításon, tehát az évben, vagy kevéssel előbb készíthették. 20 Ottomeyer - Pröschel 1986,5.18.1. 21 Tardy [Maurice et Henri-Gustave Lengelle alias]: La Pendule Franqaise. Paris, 1981, 2. köt., 363. p. alsó képe. Aranyozott bronz óratok, a szerkezet jelzetlen. Léon Leroy gyűjteménye. 22 Tardy 1981, 2. köt., 362. p. képe. A szövegben említetteken kívül további adatokat nem közöl. 23 Iparművészeti Múzeum, ltsz. 66.189. A számlapon felirat: Le Roy á Paris (feltehetően Bazile- Charles Leroy [1765-1839]). Lásd még: Az időmérés története. Iparművészeti Múzeum, 1984. A kiállítást rendezte és a forgatókönyvet írta: Karlo- vits Károly. Budapest, 1984, kat. sz. 529. 24 Dolz, Wolfram et ah: Uhren - Globen. Wissenschaftliche Instrumente. Mathematisch-Physikalischer Salon. Dresden - Zwinger. Dresden, 1993, 81. „Apolló-órának” nevezi, a szerkezet jelzetlen. 25 UreSová 1990,107.P., 59. kép, a szerkezet jelzetlen. 26 A témáról részletesebben ld.: Prékopa, Ágnes: Die Omamentalisierung von Motiven in der angewandten Kunst. Automatische Amorettenfiguren an Wiener Kommodenuhren. In: Ars Decorativa 17. Budapest, 1998. 69-83. Über die Zeit hinaus. Literatur- und Musikmotive an der Dekoration von Uhren aus dem 19. Jahrhundert Am Beispiel französischer klassizistischer Bronzeuhrgehäusen, deren skulpturelle Dekoration lesende und musizierende Figuren darstellt, wird daraufhingewiesen, dass es ikonographische Sondervarianten je nach Funktion des Objekts geben kann, die für die Studie würdig sind. Dieses gilt auch für die anonymen Gattungen der Kunstgewerbe, in denen aber die für die grand art elaborierte Forschungsmethodik der Kunstgeschichte meistens nicht benutzt werden kann. 253
