Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Smohay András Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletének újkori emlékei Székesfehérvárott* „Kedves Tanárnő!” — ezekkel a szavakkal szoktam kezdeni az „Üdvözlettel: PM” végű e-mailekre írt válaszaimat. Prokopp Mária már legalább évtizednyi ideje hatalmas bel- és külföldi e-mail forgalmat bonyolít, erről egyetemi hallgatóként is meggyőződhettem. Azóta sok különböző ügyben váltottunk elektronikus levelet. Tanárnő minden tanítványáról tudja a legfrissebb híreket, nála a személyesen, vagy e-mail- ben feltett „Hogy van?” kérdés nem puszta udvarias- sági formula, hanem mindig kiegészül egy figyelmes utalással az ember éppen aktuális élethelyzetére. És mindenről tudomása van, minden munkában bíztat, gratulál. Ez a figyelmesség kevesek sajátja. Tolakodás nélkül, figyelmes szeretettel, azzal a lelkülettel tartja számon egykori tanítványai életét, ahogyan Szent Erzsébet foglalkozott egykor a szegény rászorulókkal. Erzsébet köpenye rózsákat rejtett. A jeles évforduló alkalmából a székesfehérvári Szent Erzsébet ábrázolásokat gyűjtöttem egy „virtuális csokorba” köszöntésül kedves Tanárnőnek, aki a szent életének és tiszteletének elismert tudósa és követője. Székesfehérvár középkori Szent Erzsébet tiszteletének emlékei ma ismeretlenek, nagy valószínűséggel teljesen elpusztultak. Okleveles források, azonban tanúskodnak a középkori Székesfehérvár Szent Erzsébet plébániatemplomáról, mely a várfalakon kívül, a Su- burbium-ban, a Budai külvárosban volt.1 Régészeti ásatások nyomán az utóbbi időben mégis sikerült lokalizálni a város középkori Szent Erzsébet templomát, mely a szentről elnevezett utcában, a mai Malom utca helyén állt.2 Mint az egyik legnépszerűbb magyar szent, Szent Erzsébet ábrázolásai nem hiányozhattak a török hódoltság után újjáépülő Székesfehérvár templomaiból, s a későbbi századok során is készültek műalkotások a város templomaiban a királylányról. Szent Erzsébet testvére, IV. Béla (1235-1270) ifjú királyként építtette a királykoronázások alkalmával fontos szerepet játszó Szent Péter és Pál plébániatemplomot, melynek falait is magában foglalja a török hódoltság után 1702 és 1768 között, több ütemben fokozatosan átépített plébániatemplom, a mai püspöki székesegyház. A jezsuiták a középkori épület barokk bővítését Martin Grabner (1700-1763), majd fia Johann Michael Grabner (1742-?) építőmesterek irányítására bízták. Az építkezés az 1770-es években fejeződött be a végleges homlokzati átalakításokkal.3 Az 1777-től székesegyházi rangot nyert templom freskóit és oltárképeit Johann Ignaz Cimbal (1722-1795) sziléziai származású festő készítette i768-ban.4 A szentély mellett a főhajó jobb oldali kihasasodásában található Szent László oltárkép alatt, kisméretű hegedű alakú képen látható az adakozó Szent Erzsébet. Egyszerű eszközökkel jelzett építészeti térben, a kép tengelyétől balra, vörös köpennyel takart előkelő ruhában jelenik meg a glóriás, koronás Erzsébet. Jobb kezével az előtte ülő, mankós koldusnak nyújt egy pénzérmét. Ruhájába egy rongyos, kopott pongyolába öltözött kisgyermek kapaszkodik. Mellette balra, a kép szűk előterében egy félig letakart kő asztalon tálca, benne pénzérmék láthatók. A tálca mellett egy kis méretű zsák van, melyet a kép bal szélén a szemlélőre kitekintő fiatal fiú fog. A kép hátterében jobb- és baloldalon halványabban festett nőalakok tűnnek fel. Mar- tonvásári Szent Anna plébániatemplom szentélyében található Cimbal térben legközelebbi Szent Erzsébet képe 1776-ból, melyen szintén az alamizsnát adó királylány látható. A szentet kezében pálcával, frontálisan, s a kolduson kívül, mellékalakok nélkül ábrázolta a művész.5 A székesegyház szentélyének 1775-ben elkészült műalkotás-együttese több szempontból is a megrendelő, Mária Terézia személyes politikai szempontjait és de- vócióját tükrözi. Az oltárképen Szent István koronafelajánlása látható. A festményt készítő bécsi akadémiai tanár Vinzenz Fischer (1729-1810) fennmaradt levelezése szerint, melyet a város magisztrátusával folytatott a festő különleges hangsúlyt fektetett a történeti hűségre.6 Ezért kerülhetett a koronázási palásttal és a koronázási jelvényekkel ábrázolt Szent István mellé a főoltárkép bal alsó sarkába, a feltehetően Mária Terézia, vagy leánya profilját idéző angyal kezébe a templom középkori, centrális hajójához csatlakozó toronypárral ábrázolt képe.7 Vagyis eképpen képzelték a fennmaradt ábrázolások nyomán a szent király korában a templom eredeti formáját. Valójában a IV. Béla kori állapotot örökítette meg a művész. A kép felső, mennyei zónájában ábrázolt Szűz Máriában talán magát az uralkodónőt láthatjuk, a fejére terített fekete kendő pedig félje halála miatti gyászát jelzi. A hagyomány szerint Szent István alakjában, tíz évvel korábban elhunyt férjét, Lotharingiai Ferencet (1708- 1765) festette meg a királynő megbízásából Fischer.8 Franz Anton Hillebrandt (1719-1797) császári főépítész tervezte (1772) széparányú, klasszicizáló vörösmárvány architektúrája három „képsávot” foglal magába, mely az uralkodói személyes reprezentáció és de- vóció szándékait tükrözi. A már bemutatott középső főoltárkép két oldalán vertikálisan egy-egy domborműből, egész alakos szoborból majd felül újra domborműből álló együttes látható. Mind a hat alkotást Martin Karl Keller (?-?) bécsi szobrász és stukkátor készítette. A bal oldali hármas ábrázolás Avilai Szent Terézt idézi, míg a jobb oldali Árpád-házi Szent Erzsébetet. Szent Teréz Mária Terézia védőszentjeként szerepel a programban. A főoltár felé fordul, kezét szívére teszi. A lendületesen mintázott egész alakos faszobor mellett a szent stigmatizációját és Krisztussal 231
