Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Kelényi György A szombathelyi püspöki palota Szily János már 1777 elején, amikor köszönetét mondott Mária Teréziának püspöki kinevezéséért, megemlítette, hogy székhelyén új püspöki palotát kíván építeni a régi, düledezőfélben lévő helyett.1 A palota a kerek belsővárban állt, amely a romos, elhanyagolt külsővárral ellentétben, még részben használható volt. 1777 júliusában a püspök Szombathelyre hívja Melchior Hefelet, hogy nagyszabású terveiről tárgyaljanak.2 Győrből ismerte az építészt, aki az ottani székesegyház átépítését tervezte, mert őrkanonokként ő felügyelte az építkezéseket.3 E megbeszélések eredményeképpen születik meg 1777. augusztus 28-án a szerződés.4 Hefele kötelezi magát, hogy a szeminárium tervrajzain kívül elkészíti a püspöki palota négy szintjének alaprajzát, egy keresztmetszetet és a kivitelezéshez szükséges részletrajzokat. Ez október elejére meg is történt, és átvette a munkájáért esedékes 300 forintot. Úgy gondoljuk, Kapossy tévedett, amikor a palota terveinek elkészültét csak a következő év áprilisára tette.5 A szerződés egyértelműen kimondja, hogy először a „kis,” utána a „nagy” rajzokat kell benyújtani. Az első csoportba az alaprajzok, metszetek, homlokzatok tartoznak, a másodikba a kivitelezőknek szánt 1:1 méretű részlet- és profilrajzok. Az első csoport átadásakor esedékes az első kifizetés, vagyis a palota alaprajzai még 1777-ből valók. A palota alapozása 1778 tavaszán indult meg. Ekkor már az első terven módosítottak is, és mindkét oldalon egy-egy tengellyel rövidebbre tervezték a homlokzatot. Lehetséges, hogy egy újabb tervmódosítás is bekövetkezett, mert nemcsak a homlokzat tengelyszáma tér el a maitól, hanem a hátrafelé futó szárnyak is lerövidültek: 13-ról 12 tengelyre. Ezen kívül a homlokzat első terve sem azonos a mostani külsővel, s ezen vagy az alapkőletételkor, vagy valamivel később változtattak. Az építkezés további menetéről Kapossy — levéltári adatok alapján — azt írja, hogy 1780 májusában kezdik építeni az első emeletet s az évvégére már tető alatt áll az épület. 1781-ben elkészül az oromfal a szobrászi dísszel, és ezt az évet jelöli meg a homlokzat inskrip- ciója is a befejezés dátumának (1. kép). Az adatok szerint azonban tovább folynak a munkák: a főlépcső befejezése — nyilván a faragványoké — csak 1782-ben következik be. A befejező munkálatok még 1783-ban is tartanak; ekkor készül Maulbertsch mennyezetfreskója a nagyteremben. Az épületet viszonylag jól dokumentálják eredeti tervek: megmaradt az alagsori, a földszinti és az emeleti alaprajz, a metszetes szoba-belső tervei, továbbá egy fényképről ismeijük az eredeti homlokzatrajzot is.6 Azaz a keresztmetszet kivételével ismeretesek He- felenek azok a tervei, amelyeknek elkészítésére a szerződésben vállalkozott. A homlokzatterv alig különbözik a mai külső képétől, még az apró részletek (pl. a fesztonok vonalvezetése) is azonosak a kivitelezettekkel. Csak két lényeges eltérést látunk; egyrészt a terven az oldalszakaszok tengelyszáma eggyel több, mint a valóságban (4 helyett 5), másrészt az oszlopokkal alátámasztott erkély helyett két, a falsíkból kifelé forduló oszloppal szegélyezett kapuzatot mutat. Minimális eltérés, hogy a terven a középrizalitot egységesítő erkély híján a két szélső tengely ablaka felett nem egyenes vonalú szemöldök, hanem a keretre tapadó, íves vonalú, füles párkány látható — az erkély és az oszlopok helyett így jelezve a kö- zéprizalit kiemelt hangsúlyát az oldalszakaszokkal szemben. E különbségek okát kutatva úgy gondoljuk, hogy a tengelyszámok csökkentésére nyilván nem esztétikai okokból volt szükség, hanem valamilyen más meggondolásból. Az 5 + 3 + 5 tengelyes homlokzat ugyanis gyakoribb és talán megnyugtatóbb arányú, mint a mostani. Inkább a beépítési telek méretével, vagy a talajjal lehetett probléma, azaz valamilyen műszaki ok kényszerítette ki a tervváltozást. Más a helyzet a kiemelt kapuzatot felváltó, poszta- mensen álló oszlopos erkéllyel. Az eredeti megoldás a városi paloták elterjedt formája volt, amely Bécsben, Pozsonyban vagy Budán gyakran feltűnt a század folyamán. A kosáríves záradékú, kereteit kapuzat mellett egy-egy oszlop áll, felül egyenes párkánnyal összekötve, amelynek két végén, a középső emeleti ablakig felnyúlva, egy-egy váza helyezkedik el. Érdekes, hogy Hefelenek a pozsonyi prímási palotához készített eredeti tervén is a bejáratot kiemelő-hangsúlyozó oszlopokat látunk a mai oszlopos-erkélyes kapuzat helyett.7 Úgy tűnik, hogy ez lehetett az építész igazi elképzelése a városi palota kapuformájáról — talán bécsi paloták (pl. Trautson, Róttál, stb) gazdagabb megoldásai nyomán. Úgy gondoljuk, hogy a tervváltoztatással az építtető a néhány hónappal korábbi pozsonyi prímási palota újabb, reprezentatívabb formáját tekintette mintának (2. kép). A nagyvonalú, elegánsan méltóságteljes kialakítás azonban a gödöllői Grassalkovich-pa- lota erkélye nyomán, vagy a fertődi, esetleg a schönb- runni kastély oszlopos erkélye alapján is készülhetett. 1. kép. A szombathelyi püspöki palota (rajz, Károlyi An- tal-Szentléleky Tihamér, Szombathely, Budapest, c. könyve alapján) 225
