Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Omnis creatura significans A bizánci teológia az ószövetségi előképek alkalmazásával a Fiú születésének a természet rendjét meghaladó formáját, Mária esetében a szülés ellenére is megmaradt tisztaságát, örök szüzességét kívánja hangsúlyozni. A balázsfalvi kapun található szimbólumok mindegyike összhangban is van ezzel a bizánci tradícióval, kivéve egyet, a tükröt, amelynek értelmezéséhez nem találtam segítséget a bizánci szövegekben.21 A tükör szimbólum alkalmazása nyugaton viszont óriási népszerűségnek örvendett. Azon túl, hogy a Lore- tói litánia egyik invokációjaként („Igazságnak tüköré”) a katolikus közegben közismertnek mondható,22 más invokációk tartalmi-képi kifejtése során is alkalmazták, pl. a „Sérelem nélkül való anya” megszólítás ikonográfiájában is szerepet kapott.23 A tükör szimbólum hangsúlyos szerepeltetésének oka, hogy a Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló, allegóriákban bővelkedő katolikus teológiai nyelvben is kiemelkedő szereppel birt. Az Immaculata ábrázolások egyik, a 15. század végétől elterjedt, fontos ikonográfiái típusa éppen az, amelyen az álló Szent Szüzet rendszerint tizenöt ószövetségi szimbólum övezi, közöttük a tükör is szerepel, „Speculum sine macula” (Sap 7, 26) felirattal, barokkosán fordítva: „Macula nélkül való tükör.”^ Ennek a típusnak a variánsa a hazai anyagban sem ismeretlen, a sátroljaújhelyi egykori pálos templom főoltárképén a gyermek Jézust tartó Máriát éppen így szimbólumok veszik körül.25 A katolikus teológiában is vitatott hittétel egyik kidolgozója Johannes Duns Scotus (1265-1308) ferences volt, akinek metszetelőképeket követő portréja rendjének gyöngyösi kolostorból került a Magyar Nemzeti Galériába. A portré érdekessége, hogy a hittudóst az Immaculata conceptio hittétel kidolgozójaként ábrázolják, ezért a szerzetes arcképe fölött az Immaculata jelenete is föltűnik, az egész képet ehhez kapcsolódva a Máriára vonatkoztatott bibliai szimbólumok emblémái övezik, közöttük a tükör is megtalálható.26 A bizánci teológia a Szent Szűznek az eredeti bűntől már a fogantatása pillanatában meglévő abszolút mentességét hirdető nyugati tanítást nem fogadta el, vagyis nem foglakozott vele olyan aprólékosan mint a latin teológia, mivel magáról az áteredő bűnről is eltérő tanítást vall, bár kétségtelen, hogy a 7. századtól kezdve némely atyák tanítása mutat rokonságot a későbbi nyugati fejleményekkel.27 A jezsuitáknál nevelkedő görög katolikusok általában, különösen a baziliták viszont támogatták és elfogadták a hittétel latin megfogalmazását. Nem dönthető el, hogy Balázsfalván a megrendelő püspöknek, vagy a bazilita atyáknak volt- e szerepe a királyi ajtóra festett szimbólumok válogatásában, sőt az sem zárható ki, hogy teljesen Teneckire volt bízva, aki a korban megszokott módon, ortodox létére előszeretettel alkalmazott nyugati előképeket. Egy későbbi, Mária koronázását ábrázoló képén például Szűz Mária alakja teljesen a nyugati Immaculata képek hatását tükrözi, mivel a glóbuszon, amelyen áll, még a tekeredő kígyó is föltűnik.28 Megjegyzendő, hogy a nyugati ikonográfiái előképek alkalmazása nem jelentette egyúttal a nyugati teológiai tartalom elfogadását is. A nyugati ikonográfia hatását mutató típus, a Fájdalmas anya mandorla formájú keretbe helyezett képe jelenik meg a balázsfalvi királyi ajtón a megszokott koronát helyettesítve, csúcsdíszként. Más ikonosztázok- ról egyelőre nem ismert hasonló megoldás, a kép itteni alkalmazása, nyugati formája ellenére mégis a bizánci hagyományokból érthető meg. A Fájdalmas anya megjelenítése utalhat a liturgia szimbolikus értelmezésére, miszerint az Üdvözítő életútjának legfontosabb eseményeiről, így keresztáldozatáról, föltámadásáról és temetéséről is megemlékeznek misztikus módon a szent cselekményekben, miáltal az oltár egyszerre lesz a kereszthalál helyének, és a Krisztus síijának szimbóluma. A liturgia áldozati része alatt a királyi ajtó zárva volt, így a Fájdalmas anya képe a liturgikus áldozat, és a Keresztrefeszítés közötti kapcsolatot idézhette föl a kívül álló hívőben. Megjegyzendő még, hogy a mindennapi zsolozsmában használt Istenszülői énekeknek is két csoportja van: egyrészt a Theotikonok, amelyek rendszerint Mária Istenszülő szerepét magasztalják, a jól ismert ószövetségi előképek gazdag tárházából merítve, másrészt a Sztavrotheotikonok az ún. fájdalmas istenszülői énekek, amelyek a fiát keresztfán függni látó anya fájdalmát éneklik meg. Ez utóbbiak a szerdai és pénteki, a két böjti nap, valamint a teljes nagyböjt hétköznapjainak szent szolgálatain hangzanak el, gyakran egyes szám első személyben, Máriával énekeltetik meg fájdalmát.29 Az Istenszülő ezen a királyi ajtón kétszer jelenik meg, szinte a Theotikonok kettős tematikájának megfelelően, elsőként „Annunziátaként,” amikor a megtestesülés eszközévé lett, másodszor Fájdalmas anyaként, amikor isteni fia szenvedésének tanújává vált. A királyi kapu fölött, a nyílást lezáró lunettában egy miniatűr orans Mária is helyet kapott, akinek méhe előtt nem a bizánci ikongráfiában megszokott, Em- mánuel kép látható, hanem csak a Krisztus monogram görög betűi (ióta, khi, szigma), amely szintén nyugati megoldások hatását tükrözi, ugyanis gyakran éppen az Immaculata képeken, Mária későbbi szerepére utalva, méhe előtt az IHS monogram jelenik meg.30 Balázsfalván tehát ebben az időben egyfajta fogékonyság érződik a nyugati Mária kultusz bizonyos elemeinek befogadására, amelynek gyökereit vizsgálva nem állapítható meg pontosan, hogy a megrendelőknek vagy éppen a festőnek volt nagyobb szerepe ezek alkalmazásában. A nyugati előképek beszüremkedése egyébként nem csak az ikonosztázon jelentkezik, hanem a Balázsfalván működő nyomda fametszetei között is, mivel a félholdon álló, tizenkét csillagos, gyermekét tartó Mária, amelyet hagyományosan az Immaculata egyik típusaként tartanak számon, az Apos- tolos könyv 1767-es kiadásában is föltűnik.31 A balázsfalvi ikonosztázon nem csak az oromzatban, és szimbólumaikon keresztül a királyi ajtón kaptak helyet a próféták, hanem az alapképsor fölötti domború, áttört faragású hangsúlyos architráv kép216