Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Terdik Szilveszter Mária-szimbólumok a balázsfalvi székesegyház ikonosztázán A próféták megjövendölték, az apostolok tanították, mi pedig hisszük, hogy valódi Istenszülő vagy; azért a te kimondhatatlan szülésedet is magasztaljuk. (Theotikon, 3. hang, a bizánci zsolozsmából) Az erdélyi román görög katolikusok egyházi központja a történeti Alsó-Fehér vármegyében, Balázsfalván épült ki, miután az egykori Apafi uradalmat III. Károly király 1736-ban loan Inochentie Micu Klein (1728- 1751) püspök kérésére a Gyulafehérvár-fogarasi egyházmegyének engedte át. A püspök ekkor a 16-17. század folyamán, több fázisban kiépített kastélyba költözött, majd hamarosan megindult az új reprezentatív egyházi központ építése is. A Szentháromság tiszteletére szentelt új székesegyház terveit a bécsi udvari építész, Giovanni Martinelli készíttette. A munkálatok 1738-ban indultak meg, de az egyházmegye vezetése körül támadt viszályok miatt évtizedekre el is húzódtak, a templomot 1765-ben vették használatba. A székesegyház szabályos, de dob nélküli, kis lan- ternán keresztül megvilágított kupolával fedett hajójának legimpozánsabb része az egész keleti falat kitöltő ikonosztáz (1. kép). Az orosz és ukrán területeken kialakult ikonosztázokhoz viszonyítva a balázsfalvi az ún. balkáni típusba sorolható, amelyen a keleti-szláv területek gyakorlatától különböző módon, az archi- tektonikus elemek használata visszafogott, ugyanis az egyes sorok horizontális jellege dominál, így a dúsan faragott szerkezet síkszerűsége megmarad, a képek és a faragott felületek aránya egyensúlyban van. Az ikonosztáz alsó szintjén három ajtó nyílik a csarnoktemplomra emlékeztető módon kialakított keleti épületszakaszba: a középső az ún. királyi ajtó a szentélybe, míg a két kisebb ún. diakónusi kapu közül az északi a prothesziszbe, a déli viszont a diakonikonba vezet. A templom nagy méreteinek köszönhetően az ikonosztáz alsó sorában, az ajtók között hat alapkép áll, a következő ünnep- és apostolsort is a megszokottnál kettővel több képből állították össze. A hagyományos formától leginkább a fölső, a prófétákat ábrázoló „sor” tér el, mivel itt a kis medalionok nem egy sorba rendezve szerepelnek, hanem a kupola csegelyei közötti ívhez igazodó, gazdag növényi ornamentikával kialakított oromzatban kaptak helyet. Az ikonosztáz oromzatát egy hatalmas kereszt uralja, alatta viszont, az oromzati rész középső szakaszában, két jól megtermett, egymással ellentétes irányba tekeredő sárkány tűnik föl. Az ikonosztáz a fölállításának pillanatában a történeti Magyarország és Erdély legnagyobb ikonosztáza lehetett. A fa állványzatot készítő mester(ek) nevét, beállításának pontos idejét egyelőre nem ismerjük. A mű mégsem társtalan a hazai anyagban: a korszak két másik fontos görög katolikus központjában, Mária- pócson és Nagyváradon ismertek még olyan ikonosztázok, amelyek szerkezetükben, a faragások stílusában, motívumkincsükben és részletformáikban is számos egyezést mutatnak a balázsfalvival. A máriapócsi ikonosztáz faragója kutatásaim nyomán vált ismertté: Konsztantinosz Thaliodorosz „sculptor constantino- politanus” készítette 1748 decemberétől 1749 augusztusáig. Mivel a másik két ikonosztáz faragására vonatkozó levéltári adat még nem került elő, csak valószínűsíthető, hogy az ő vezetésével faragták mind a három ikonosztázt, bár a nagyváradi együttes (amelyet a 19. század folyamán kihelyeztek Körösrévre) és a balázsfalvi ikonosztáz mind stílusában, mind motívumkincsében közelebb áll egymáshoz, mint a máriapó- csihoz.1 A balázsfalvi ikonosztáz képeit különböző mesterek több fázisban festették. Az oromzaton található ikonok, a próféták és a nagy kereszt, valamint a hozzá tartozó alakok egy időben készülhettek, stílusuk alapján havasalföldi eredetű mestertől származhatnak, aki szorosan követte a bizánci hagyományokat.2 A többi sor ikonjai és az állványzat faragványai közé festett ábrázolások viszont biztosan más mester/műhely alkotásai. Az alapképeket a rajtuk szereplő szignó szerint Stefan Tenecki aradi festő készítette.3 Mivel évszám nem szerepel a szignó mellett, a román kutatás egyrészt még a századfordulón idézett levéltári adatokra,4 másrészt a templom felszentelési dátumából kiindulva úgy véli, hogy az ikonok 1765-re készültek el.5 A nyilvánvaló stílusösszefüggések alapján biztosan állítható, hogy nem csak az alapképek, hanem az oromzatot leszámítva az összes többi kép is tőle, és műhelyétől származik. Az ortodox Tenecki Kijevben tanult festé1. kép. A balázsfalvi székesegyház ikonosztáza. Fotó: Legeza László 213
