Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Omnis creatura significans a nagyméretű olajfestmény, amely a Selmecbánya melletti Szélakna,43 egykori hieronymita kolostortemplomának főoltárképe (4. kép).44 A legújabb kutatás munkásságával hozta kapcsolatba a Wiener Neustadt közeli Nadelburg templomának 1759-re datált oltárképét is (5. kép).45 A két festmény közötti összefüggést a nadelburgi kép felirata, a rajta ábrázolt bányászok alakja és a mindkét esetben megjelenő Selmecbánya környéki tájképek jelentik. A szélaknai oltárképen Szent József mennybevitele látható, egy olyan kompozíciós beállításban, amelyet, a kutatás 4. kép. Franz Joseph Wiedon: Szt. József menny bevitele. Szélakna (Windschacht, Siglisberg, Stiavnické Bane [SK]) volt hieronymita templom. Olaj, vászon. 1741. (?) Fotó: Galacanu Efstatia. 5. kép. Kálvária. Nadelburg [AU] r. k. templom. Olaj, vászon. 1759. Fotó: Haris Andrea. szerint, Martin Altomonte honosított meg Közép-Eu- rópában, 1713-ban, Szent Januariusnak, a bécsi Step- hansdomban elhelyezett oltárképével.46 A festmény alsó zónájában a selmeci hegyek tűnnek fel, jobb sarkában pedig két, főnemesi viseletbe öltözött férfi és két gyermek imádkozik Szent Józsefhez. A nadelburgi főoltárkép a Keresztre feszítést ábrázolja, a kereszt alatt Avilai Szent Teréz alakjában Mária Teréziát, míg a kereszt másik oldalán a későbbi II. Józsefet47 ismerhetjük fel, mellettük, a jobbszélen, két bányász térdepel, az előtérben egy kőtáblán felirat: „Prospect von der Königl. Schemützerischen Haupthandlung Ober-Pi- berstollen als Windschacht n. Siglisberg.” A képeket jelenleg inkább laza, elsősorban történeti és Selmecbányára utaló szálak, semmint festészeti eszközök, ábrázolás mód, kompozicionális vonások kötik össze. A tétszentkúti festmény hozzájuk ugyanilyen laza szállal kacsolódik; a tétszentkúti Joachim és a szélaknai József azonos arcvonásaival, fejüknek, felső testüknek szinte teljesen megegyező beállításával köti össze az ábrázolásokat. A nadelburgi és tétszentkúti festményeket a szigorú kompozíciós rendszer, a térsíkok azonos jellegű használata, a mélyebb tónusok, a figurák zárt körvonalai kapcsolhatják össze. A kérdés azonban lezáratlan, a kutatást újabb, hiteles Wiedon festmény segítheti tovább. A nadelburgi és a szélaknai kép között kapcsolatot teremt a császári család, hiszen Nadelburg egy Mária Terézia által alapított gyár- és munkástelep, a hegybányai hieronymita kolostort pedig III. Károly császár alapította i734-ben.48 A tétszentkúti két oltárképet ikonográfiájuk, a Szent Anna Társulat, a bécsi Szent Anna templom Megváltás allegóriájának hasonló típusú ábrázolása közelíti e megrendelői kör felé. Nem valószínűsíthető, hogy a tétszentkúti oltárképeknek ez a búcsújáró templom volt eredeti őrzési helye. A Canonica visitatiók alapján bizonyos, hogy a 19. század közepe előtt nem voltak a templomban. E kicsiny, Győr megyei településre kerülésüknek talán kapcsolata lehet a templom i860 utáni, Simor János által támogatott felújításával. Jelenleg az a hipotézis merült fel, hogy a festmények Sopronból kerültek Tét- szentkútra. Sopronba, ahol működött a jezsuita rend, ahol a Szent Mihály-templomban ma is őrzik Felix Ivo Leicher, 1750 körülire (?) datált Szent Péter képét, abban a Szent Mihály-templomban, amelynek id. Storno Ferenc által vezetett felújítása idején, 1864- 1868 között, kiárusították és kiselejtezték barokk berendezési tárgyait.49 A Szent Anna barokk kultuszából kialakuló^0 Máriát újszülöttként, a bölcső melletti devocio során ábrázoló jelenet, a 18. századvégére Mária születéstörténetének részévé válik. Ezeken az ábrázolásokon a tradicionális születés jelenet — Anna ágyban fekvő alakjával és a szolgálókkal —, gazdagodik és kiteljesedik a felajánlás jelenettel, mint az Piliscsév vagy Vértesszőlős templomának főoltárképén látható, de továbbélnek azok az ábrázolások is, ahol csak a két szülő — Mária és az égiek —, részei a képnek, mint Székelyvéckes1 temp208
