Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára 3. kép. Jan Saenredam Hendrick Goltzius után: A Látás allegóriája. Budapest, Szépművészeti Múzeum. Papír, rézmetszet, 157x121 mm. 1596. Fotó: Rázsó András magyarázzák. E feliratok mondandójának lényege, hogy minden emberi tapasztalásban nélkülözhetetlen a hit.11 Mintegy húsz évvel később Jan Saenredam Hendrick Goltzius rajzai után készítette el metszetsorozatát, ahol az egyes érzékeket szerelmespárok jelenítik meg.12 A látást ábrázoló lapon — csakúgy, mint a Vos- Collaert metszeten — tükörben szemléli magát egy ifjú hölgy (3. kép). De mennyire másként teszi ezt! Míg az előbbi esetben a nőalak magának tartotta a tükröt, itt most a mélyen dekoltált hölgyet átölelő férfiember kezében van a tükör, aki másik kezével a hölgy fedetlen keblét simogatja. S a metszetek feliratai is eltérőek: míg a korábbi arról szól, hogy a szemünkkel való látás mellett az embernek megadatik az isteni eredetű, intellektuális látás képessége is, a goltziusi metszet alatt az olvasható, hogy „Ha a pajzán szemek nincsenek kellően kordában tartva, a balga fiatalság hanyatt-homlok a bűnbe rohan.”!3 Egyértelmű tehát, miért tekintettek úgy az érzékekre, mint amelyek nem csak a mindennapi érzékelést szolgálják, de bűnös élvezetekre is csábíthatnak. Goltzius jó barátja volt a szintén Haarlemben működött Cornelis Cornelisz. Szatirikus hangvételű képén a Látás metszet szereplőihez igen hasonló helyzetben látunk egy szerzetest és egy apácát. J4 Az ínycsiklandó gyümölcsök és csillogó bor mellett a testi örömöknek hódoló kolostorlakók ábrázolásában nyilvánvalóan a kor protestáns vélekedése jutott kifejezésre: a képet a városi vezetés rendelte meg a festőtől három másik, moralizáló témájú alkotással együtt. A goltziusi metszetsorozaton a szerelmespárok mellett — bár csak mellékszereplőként — még szerepelnek az érzékeket szimbolizáló állatalakok is: a látást itt a sas helyett a középkori ábrázolási hagyománynak megfelelően a hiúz, a hallást a szarvas, a szaglást a kutya, az ízlelést a majom, a tapintást pedig a teknős képviseli. Mivel a teknős nagyon lassan mozog, ezért lábai folyamatosan érintkeznek a talajjal, ez a magyarázata, hogy a pók, és a csőrével fájdalmasan csípni tudó madár mellett ez az állat is jelképezte a tapintás érzékét. A goltziusi sorozat szerelmespáijai az őket kísérő állatalakokkal átmeneti fázist jelentenek az érzékeket tisztán perszonifikációkkal vagy allegóriákkal megjelenítő, és az öt érzéket a mindennapi életből vett jelenetekkel, tevékenységekkel bemutató ábrázolások között. Ez az átalakulás a képzőművészetben a manierizmust felváltó realisztikusabb stílus elterjedésével, valamint a zsánerképfestészet önálló műfajjá válásával hozható összefüggésbe. Korabeli életképnek tűnik a haarlemi Isack Elyasz 1620-ban festett Vidám társasága isJ5 Kőkockás pad- lójú helyiségben elegáns társaság üli körül a terített asztalt és mulat muzsikaszó mellett. A szoba falán két festmény függ: az egyik a bibliai Özönvizet ábrázolja, a másikon pedig csatajelenet látható. Ezek a dekoratív motívumok adják kezünkbe a kulcsot a mű értelmezéséhez, a látszatrealizmus mögött rejlő erkölcsi tartalom felfejtéséhez. A németalföldi művészet kedvelt megoldása volt az ábrázoláshoz kapcsolódó morális üzenetet „kép a képben” formában megjeleníteni. A holland ikonológus Eddy de Jongh szerint itt az Özönvíz ábrázolása az ember bukására utal, a csata pedig arra a mind katolikus, mind protestáns szerzők által gyakran idézett, bibliai szövegeken alapuló gondolatra, miszerint az ember élete a földön küzdelem, s e harcban a hit az egyetlen fegyverünk. A képi nyelven elhangzó erkölcsi intés az asztalnál mulatozó fiatal társaságra vonatkozik, amelynek tagjai a megbízhatatlannak tartott és bűnbe sodró érzékeket képviselik: a papírt tartó férfi a látást, a lanton játszó ifjú a hallást, a fiú borospohárral az ízlelést, az ölében kutyát tartó nő a szaglást, és az üvegpoharat látványos mozdulattal emelő férfi pedig a tapintást.16 Az érzékeket gyakran összefüggésbe hozták más, a világot rendszerező tematikus sorozatok (napszakok, csillagjegyek, emberi életkorok, vérmérsékletek, évszakok stb.) elemeivel.^ Ez magyarázza Elyasz képén a kis nyilazó figurát ábrázoló szobor szerepeltetését, ugyanis az életkorok közül a fiatalsághoz társították a szangvinikus temperamentumot és a nyilas csillagjegyet. Érdemes megjegyezni, hogy az egyes sorozatokhoz tartozó elemek ábrázolásaiban sok átfedést találunk: pl. az önmagát tükörben szemlélő nőalak a Látást, de a hét főbűn egyikét, a Gőgöt is jelképezhette, vagy a poharat tartó alak éppúgy lehetett a tapintás megszemélyesítője, mint a falánkságé. A mulatozó, az érzéki örömöknek hódoló társaságok ábrázolásai gyakran utaltak a bibliai Tékozló fiú példázatára is. Az utrechti caravaggista festő, Johan Baeck festményén18 a történetnek azt az epizódját látjuk, amikor a fiú léhán mulatja el vagyonát a bordély183
