Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Köszöntő írások
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára széki szinten, intézményükön belül és kívül is. Széleskörű elismertségnek örvendenek, munkájukat magas színvonalon, a pályázók és a partnerek megelégedésére végzik, azaz példaként szolgálhatnak mások számára is. A munkatársak, kollégák, hallgatók és oktatók szavazatai alapján tíz fő kapta meg tavaly a Kiváló Erasmus Koordinátor díjat. Közöttük volt Prokopp Mária is. Az egyetemre, a Magyar Nemzeti Múzeumba, vagy éppenséggel a Múzeum körúti antikváriumok felé igyekezve, rendszeresen összefutok vele. E rövid találkozások alkalmával pár percre mindig elbeszélgetünk. Nem speciális művészettörténeti, metodikai, at- tribúciós és datálási kérdések kerülnek elő, de mégis a szakma, szakmánk helyzete áll mindig középpontban. Problémákról, megoldandó feladatokról, anyagi nehézségekről; a végzős hallgatókról esik szó, akik nem tudnak a diploma megszerzése után elhelyezkedni; vagy a már végzettekről, mert sorsukat, szakmai fejlődésüket, pályájuk alakulását továbbra is nyomon követi, immár négy évtizede. A doktori iskolásról, készülő egyetemi programokról, ösztöndíjakról, jeles évfordulókról beszél, melyekről általában rendre megfeledkezünk. Ilyen alkalmi utcai találkozás alkalmával hozakodott elő, hogy csupán néhány példát említsek, 2003-ban Genthon István és Péter András, 2004-ben Gombosi György születésének századik évfordulójának megünneplésével; 2007-ben pedig a Szent Imre és Árpád-házi Szent Erzsébet jubileumi rendezvények előkészületeivel. De megszólal ilyenkor féltő aggódása szűkebb pátriája, Esztergom műemlékei miatt is, melyeket évtizedekkel ezelőtt még az ő kalauzolása nyomán ismerhettünk meg. Egyszóval igen nagy horderejű ügyek kerülnek szóba, melyek legkevésbé sem az utcára valók. Segítséget kér, másokért, az ügyért kilincsel, a művészettörténészek összefogására buzdít, mert kevés a szakmai fórum, legfőképpen pedig azért, mert egymaga nem győz ellátni minden megoldandó feladatot. Sajnos nem állíthatom, hogy mindenben a segítségére tudtam lenni. A nem kevés energiát fölemésztő tevékeny (és hatékony) szervezés mellett Prokopp Mária azonban elsősorban művészettörténész, mégpedig nemzetközileg is elismert kutató. Hazai és külföldi konferenciák állandó résztvevője hatalmas publikációs jegyzékkel. Pályája a gömöri falképegyüttes stiláris vizsgálatával kezdődött az 1960-as évek második felében. Először a Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat Művészettörténeti Szakosztályának 1968. március 22-én tartott ülésén foglalkozott a témával XIV. századi falképfestészetünk néhány problémája (A gömöri csoport) címmel. Ez a kör az évek során folyamatosan kitágult. Előbb a Kárpát-medence, majd Kö- zép-Európa, végül a stiláris gyökerek, Itália emlékanyagának vizsgálata következett, különös tekintettel a XIV. századi nápolyi Anjou udvarra. Egy ösztöndíj révén, 1997 novemberében Itáliában folytatott kutatásokat. A Kovács Éva vezette Középkori magyar uralkodók emlékei című OTKA program keretében éppen ebben az időpontban tartózkodtam kollégáimmal, Lővei Pállal, Takács Imrével és Wehli Tündével Nápolyban. Az V. István leánya, Magyarországi Mária által emelt Santa Maria di Donna Regina templomba szerettünk volna mindenáron bejutni, hiszen ez az objektum volt — többek között — jövetelünk legfőbb úti célja, ahová azonban a bejutás igen körülményes. Mi sem tudtunk persze bemenni, s tanácstalanul ácso- rogtunk a bejárat előtt, alighanem abban a reményben, hogy egy jótét lélek majd csak a segítségünkre siet. Ekkor váratlanul, mondhatni a semmiből, fölbukkant Mari rohanó alakja. Annyira sietett, hogy észre sem vett bennünket. Megkövültén álltunk. Ez maga volt a csoda. Szokása szerint azonnal és hathatósan intézkedett. Villámgyorsan kulcsot kerített, fantasztikus idegenvezetést rögtönzött, majd vonszolt is már bennünket tovább az újabb és újabb, feltétlenül megnézendő látnivalók felé. Az utóbbi években, hiszen egy témát sohasem lehet abbahagyni, ismét visszatért a gömöri és az esztergomi „Vitéz Stúdió” falképeinek problematikájához. Újabb stiláris megfigyelésekkel, datálási, attribúciós hipotézisekkel. „Generációkat nevelt fel Szent Ferenc szellemében” — írta róla Urbach Zsuzsa. A ferences szellemiség életének, munkásságának kétségtelenül egyik legjellemzőbb alakítója. Nem véletlenül. Talán közrejátszott benne az is, hogy március 25-én született, éppen azon a napon, amikor Sienai Szent Katalin (1347-1380), a XIV. század és az egész egyháztörténelem egyik kiemelkedőbb nőalakja. Budapest, 2008. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén VÁROSI KÖNYVTÁR Esztergom {'i'thVy
