Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans amint Altichiero (Padova), Guariento (Velence, Padova) és Giusto de’ Menabuoi (Padova) számos képe illusztrálja.20 Ezeknek a képeknek a középpontjában a két főalak kapcsolata áll, míg az előtérben és kétoldalt számos mellékalak jelenik meg — szentek és angyalok. Siklóson ma a trónus két oldalán álló angyalokat figyelhetünk meg, bár kevesebbet belőlük. Úgy tűnik azonban, hogy a kép előterében további szenteknek is hely jutott — egy glória töredéke legalábbis ezt támasztja alá. A teljes kompozíciót hasonlóan képzelhetjük el Giusto de’ Menabuoi egyik oltárképéhez (National Gallery, London). Az 1367-ben készült kép Giusto lombard korszakának kiemelkedő műve.21 A siklósi Koronázás jó — bár gazdagabb — analógiáját Altichiero freskója nyújtja a padovai Szent György oratóriumban.22 Ezen a képen megfigyelhető az a gazdag építészeti háttér, amely Altichiero ilyen képeinek egyik fő jellegzetessége, és amit követői olyan előszeretettel másoltak Észak-Itáliaban. Siklóson a trón valóságos építmény formáját ölti, tetővel és kétoldalt nyíló bejáratokkal. Fontos megjegyezni, hogy ez a két kiemelt kép hasonló párosításban jelenik meg Altichiero freskóin az Oratorio di S. Giorgio-ban, az oltár fölötti falon (1377- 1384 k.). Ott a további képek a rövid falakon Krisztus gyerekségének történetét illusztrálják, és minden bizonnyal hasonló tárgyú jelenet kapott helyet a siklósi szentély északi falának nyugati szakaszában is. A falakon tehát nem egy összefüggő narratívát láthatunk, hanem az üdvtörténet legkiemelkedőbb momentumait megörökítő válogatást. Az itt ábrázolt történeteket megjósoló, megíró és értelmező próféták, evangélisták és egyházatyák kaptak helyet a boltozaton. A próféciának és exegézisnek ez a három generációja komplex rendszert alkot, és megint csak Altichiero-t követi: A padovai Szent Jakab kápolna és a Szent György oratórium boltozatának három szakasza hasonló figurákat ábrázol medalionokban foglalva. 23 A félalakos figurák a siklósiak jó előképeit jelentik (pl. a Jeromos-kép azon motívuma, ahol tollát maga elé emelve megvizsgálja — a Giottótól eredő motívumot Altichiero is alkalmazta). A kompozíciók és azok elrendezésének gyökerei tehát Altichiero padovai környezetében találhatóak. A kapcsolat persze nem közvetlen, és pontosabb megértéséhez szükséges az itáliai trecento festészet közép-európai elteijedésének ismerete, különösképpen annak Anjou-kori magyarországi recepciója. Ennek feltárásában Prokopp Máriának igen jelentős érdemei vannak, de jelenleg nincs terünk a kérdés tá- gabb összefüggéseit részletesebben megvizsgálni.24 Csupán egyetlen aspektusra koncentrálunk: Altichiero festészetének hatására, amely erős volt és hosszú ideig meghatározó. A hatás kiteijedt Altichiero szülővárosára, Veronára, valamint fő működési területére, Pa- dovára, és számos kisebb észak-itáliai központra. Köztudomású, hogy Padova Nagy Lajos egyik fő szövetségese volt (mielőtt a városállam maga is Velence uralma alá nem került), így Altichiero művészete talán a Magyar Királyságban is ismert lehetett. Padova, Verona és Treviso Velence általi bekebelezése azonban azt jelentette, hogy ha ilyen közvetlen kapcsolatok léteztek is, azok a 15. század elején már ritkák lehettek.25 A siklósi freskókra mindenképpen Altichiero környezete gyakorolta a legnagyobb hatást, amely hatás egész észak-kelet Itáliában jelentkezett, és Padova környezetében egészen a Quattrocento első évtizedeiig érezhető volt.26 Altichiero követői egészen eddig az időszakig az ő kompozícióit variálták, és igazi változást tulajdonképpen csak Pisanello feltűnése jelentett (aki Ferrarában 1432-ben mutatható ki). Altichiero pado- vai-veronai stílusa ugyanakkor nem állt meg az Alpoknál: a Brenner-hágó mentén gyorsan megjelent Dél-Tirol területén is. Ez a terület egyébként mindig fogékony volt az itáliai újításokra: a padovai Giotto- műhely egy festője hamar meghaladottá tette a lineáris gótika stílusát (Bozen — Bolzano, Domokos templom Szent János kápolnája ).27 Maga Guariento is dolgozott Bozenben, thébai remeték jeleneteit festve a domonkos templomban (1360-65),28 és 1378-ban ugyanebben a templomban egy Altichiero hatását mutató votív freskó készült.29 A területen számos Altichiero és segédei (Avanzo, Stefano da Zevio, etc.) környezetében iskolázott mester tűnt fel, és gyakorolt hatást a helyi műhelyekre is. A brixeni (Bressanona) katedrális vagy a neustifti (Novacella) ágostonos prépostság kerengőiben található freskóciklusok igazolják a helyi műhelyek változatosságát. A15. század első évtizedeiben az egyik legfontosabb műhely élén Hans von Bruneck állt, akinek a művei — Neustift (1417) és Brixen (1418) — jól demonstrálják, ahogy a padovai eredetű késő-trecento stílus az internacionális gótika északról érkező hullámai hatására megváltozott. A brixeni 4. számú ke- rengő-szakasz freskói mindazonáltal igazolják Altichiero késői hatását: a medalionokba komponált próféták, evangélisták és egyházatyák ennek legjobb pél- dái.3o Neustift freskói pedig arra is jó példát nyújtanak, hogy olyan — Siklósról is ismert — itáliai elemek, mint a fiktív építészeti hátterek vagy a boltozati bordák márványos díszítése szintén elteijedtek.3i A padovai hatás az Alpok északi oldalán is megjelent, amint azt a stamsi ciszterci apátságból származó hatalmas oltártábla (a Grussittafel) igazolja. A Mária koronázását ábrázoló központi kép a siklósihoz hasonló módon ábrázolja a témát, Mária és Krisztus alakját díszes, áttört hátú és oldalú trónépítménybe foglalva, és a nyílásokon benéző angyalokkal. Az elrendezés, beleértve az előtérben álló szentek csoportjait is, Giusto de’ Menabuoi már említett 1367-es oltárának középképét követi (London, National Gallery)^ A stamsi festmény talán Konrad im Tiergarten von Meran műve, akit Tirolban udvari festőként említenek, és a mű 1390 körül készülhetett. A padovai hatást igazolják a tiroli Hall-ban található Salvatorkirche 1406-ban készült freskói, amelyek Guariento-nak a Chiesa degli Eremitani-ban található ciklusát köve- tik.33 A padovai festők és dél-tiroli ill. tiroli követőik132
