Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Szakács Béla Zsolt Mária születése a keszthelyi ferences templomban „A keszthelyi falképek hézagpótló jelentőségűek hazai gótikus falfestészetünk történetében” — így értékelte Prokopp Mária az 1974-ben felfedezett freskókat, és ez az ítélet az azóta eltelt évtizedek felfedezései után is helytálló; továbbra is egyértelmű, hogy a mai Magyarország, de az egész Kárpát-medence területén párját ritkító fontosságú emlékről van szó.1 Mindenekelőtt művészettörténeti jelentőségét szükséges hangsúlyozni: ekkora felületen ilyen gazdag, egységes középkori falképanyag, még töredékessége ellenére is, nem ismert, sem korábbról, sem későbbről. Jelentős művészetföldrajzi szempontból: a Dunántúl, vagy másképp megragadva, Prokopp Mária szavaival élve, „az ország szívében az első ismert gótikus freskó-együttes.”2 Nem lebecsülendő a ferences rend szempontjából, hiszen a kisebb testvérek templomai Itáliában dúskálnak a pompás falképekben, hazánkban azonban ilyen téren kifejtett tevékenységük jóformán teljesen ismeretlen. Végül szintén Prokopp Mária mutatott rá arra, hogy a megrendelői oldal szempontjából is roppant fontosságú: „a királyi udvar színvonalát is képviselő XIV. századi főpapi központok — Esztergom, Várad, Zágráb — falképei és a kisvárosi, falusi műhelyek provinciális freskóemlékei között tátongó nagy űrben biztos támpontot jelent a keszthelyi templomszentély freskódísze.” A megrendelő személye is kivételes figyelmet érdemel: a keszthelyi ferenceseket az a Lackfi II. István telepítette le, aki Nagy Lajos majd Mária és Zsigmond udvarában jelentős tisztségeket viselt (1387-92 közt nádor is3) és roppant befolyással rendelkezett egészen Zsigmond elleni fellépéséig és ezt követő lemészárlásáig (1397).4 Engel Pál megállapítása szerint a Lackfiak „a XIV. század legvagyonosabb és legtöbbet foglalkoztatott főnemesi familiája volt,” s ennek legbefolyásosabb tagja a Csáktornyái melléknévvel ületett István, aki a család feje volt 1375 óta.5 A ferenceseket 1367/68-ban telepítette le Keszthelyen,6 itt is temették el, aminek emlékét máig őrzi sírköve.7 Még bizonyára Lackfi István korában elkészült a templom szentélye, amit címeres zárókő jelez, de a hajó és a kolostor többi részének kiépítése, mint Tóth Sándor rámutatott, már a jószágvesztés után, más családok címerdíszeivel kísérve következett be (1397-1407 körül).8 Noha az építkezés még javában folyhatott, a szentélydekorációval nem késlekedtek, amire az ülőfülke melletti lábazati zóna festett Lackfi-címeres motívuma utal.9 Amennyire nagyjelentőségű a freskóegyüttes felfedezése, annyira csalódást keltő az állapota. A falképek 1974 elején, a templom kifestésének felújításakor kerültek elő. Sajnos elmaradt az ezt megelőző kutatás, és az itt dolgozó kőműves és szobafestő brigád lemosta illetve lekaparta a rétegeket, a táskás vakolatokat leverték. „Ez a majd két hónapig tartó megfeszített munka az eredeti falképanyag súlyos minőségi és mennyiségi veszteségével járt.”10 Végül 1974 február végén az Országos Műemléki Felügyelőség képviseletében Rády Ferenc restaurátor kezdett állagmegóvó majd helyreállítási munkába, mely egészen 1983-ig tartott. A lelet jelentőségét felismerve már 1978-ban megjelentek az első ismertetések a Művészet hasábjain, de a restaurátori munka bemutatására csak a közelmúltban került sor.11 A munka haladtával megszülettek a művészettörténeti értékelések is, melyeket jórészt Prokopp Mária készített,12 és megállapításai mások számára is iránymutatóknak bizonyultak. A nagyszabású falképsorozat alsó részén apostolok és próféták mellképei láthatók, a keleti falon a Volto Santo töredékével; a keleti és déli falfelületeket az ablakok kétoldalán álló szentek alakjai borítják, míg az északi falra és az ablakok fölötti mezőkre narratív jelenetek kerültek: az előbbire Jézus élete (ebből főleg a Passió-jelenetek értékelhetők), az utóbbira pedig Mária életével kapcsolatos ábrázolások. A jelen írásban ez utóbbihoz kívánunk megjegyzéseket fűzni. A Mária-sorozat a legkevésbé ismert az egész együttesből. Az északi fal három felső mezőjéből csak a két nyugati hordoz egyelőre értékelhetetlen töredékeket. Nagyobb színfoltok vehetők ki a déli fal zárómezőiből, de a téma meghatározása itt is nagy nehézségekbe ütközik. Legeredményesebben a három keleti mező vizsgálható: viszonylag épen maradt a keleti és a délkeleti fal jelenete, viszont kisebb kivehető részletek maradtak csak fent az északkeleti fal felső részén. Prokopp Mária a délkeleti mezőben Mária templombamenete- lét ismerte fel, míg a keleti fal témája véleménye szerint Jézus bemutatása a templomban (1. kép). A ciklus többi részét illetően csak hipotézist lehetett felállítani, így az északi falon a Jézus élete ciklus kezdetét (Angyali üdvözlet, Vizitáció, Jézus születése, Királyok imá- dása), a délin Mária életének későbbi eseményeit (Pünkösd, Mária halála és mennybevitele, Mária koronázása) sejtette. Összefoglalóan megállapította, 1. kép. Keszthely, volt ferences, ma plébániatemplom, szentély keleti fala, Mária születése, 1397 előtt. Fotó: Mudrák Attila 123