Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Antik és középkori művészet

Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára

későközépkorban, Castrum Bene 2/1990. Szerk. Juan Cabello, Budapest 1992.132-156.132.

5 Zsigmond király kiváltságlevele, Buda, 1397. május

8. Eredetije: SOASNV Igló v. lt. oki. 10. (DF 280776). Még I. Lajos király idejében (vagyis 1382 előtt) Konrád és testvérei újabb adományt kaptak. A király parancsára Igló város collectájából a részükre évi 4 forintot utaltak ki. A harangöntő testvér-mesterek (...Conrado, Nicolao et Johanni cam- panorum fiisoribus...) ezt az összeget misealapítványra, illetve kórház céljaira ajánlották fel. Zsigmond az iglóiak kérésére ezt a rendelkezést megerősítette, tehát a város ezt az összeget a továbbiakban is ezekre a célokra fordíthatta.

6 A hibás olvasatra Iván László hívta fel először a figyelmet. Szerinte a korábbi téves olvasattól — „Ga- alnow Salmon Conrad campanista” — eltérően a vonatkozó helyen valójában „Saal nato Salmon, Conrado campanista” áll, vagyis két külön személyről van szó. Iván László: A visegrádi vár története a kezdetektől 1685-ig. Visegrád, 2004. 51. jegyzet.

7 Elsőként 1413-ban Johannes Glockengisser-t említik, aki a jászói konvent előtt Igló város érdekeit képviseli a márkusfalvi nemesek ellenében. (Il- léssy János: Igló királyi korona- és bányaváros levéltára. Budapest 1889. 21. reg.); Pékár Károly: János harangöntő mester Iglón 1426-ban. In: Ar- chaeológiaiÉrtesítő, XXI. (1911.) 287. Itt említjük meg, hogy a magyar és a szlovák szakirodalom elfogadta Pajdussák Máté ama feltételezését, hogy Konrád mester műhelyét a veje, Weygel János vitte volna tovább (Pajdussák Máté: Szepesmegye középkori ércöntvényei és azok mesterei. Lőcse, 1909.7.), sőt a lengyel kutatás szerint ő volt az, aki a XIV. század végén a krakkói Mária templom számára két harangot öntött (Wladislaw Semkovicz: Spiska sztuka odleumicza ijej zwiazki z Krakowemu wieku XIV. In: Rosznik Krakowski, XXV. 1934.145-146.) Johannes Weygel nevű harangöntőre azonban eddig semmilyen adat nem került elő, létezésére Verő Mária sem talált bizonyítékot (Verő Mária: Spätmittelalterliche Erztaujbecken in Nordungam in der Zips und Bartfeld. In: Acta Históriáé Artium 43. (2002.) 137. o. 17, 19. jegyzetek.

8 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Budapest, 1885. 278.

9 Téves évszámmal: Pajdussák Máté: Szepesmegye

középkori ércöntvényei és azok mesterei. Lőcse, 1909. 19.; Juraj Spiritza: Spisské zvony. Bratislava, 1972. 77. o. 61. kép.

10 Kováts István - Gróf Péter: Visegrád, Rév utca 4. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2006. Szerk. Kisfaludi Júlia, Budapest, 2007. 321-322.; Búzás Gergely - Kováts István: Az Anjou-kori Visegrád kutatása. In: Örökség XI. (2007. október) 10.13-14.

Master Conrad’s Big Bell in Visegrád and the Bell Foundry Workshop in Igló

In 1357; King Luis granted special privileges to Master Conrad and his brothers, Hanus and Nicel, for casting and installing a large bell at Visegrád. In 1968- 69, Mátyás Szőke found Master Conrad’s bell foundry workshop from 1357 in the courtyard of the Visegrád lower castle with the fragments of the mould of the bell. The restoration of these fragments and the foundry pit has made the theoretical reconstruction of the Visegrád big bell possible. The bell had an enormous size: its diameter could have been 280 cm, its height about 3 m, and its weight almost 13 tons. This was the biggest known medieval bell in Europe. From among the fragments of the mould some fragments of the decorated loop of the canon on the crown were excavated as well. The patterns on them allow the identification of the master of the bell, as these decorations can also be found on the baptismal fonts of Master Conrad and his descendants settling later at Igló. Master Conrad’s family name has mistakenly been considered to be Gaal, which mistake is based on the misreading of some data on a charter.

The restoration work of the bell foundry in Visegrád, interrupted several years ago, continued in 2006. In the autumn of 2007, in cooperation with the Kassa Regional Office of Monument Protection, the team of the Visegrád Museum went on a one-week research trip to the Szepesség to research bells and fonts which can be linked to the medieval Igló bell foundry. Our aim was—besides the theoretical reconstruction of the Visegrád foundry and the bell in a future cooperation with the Office of Cultural Heritage, the King Matthias Museum of the Hungarian National Museum, and the Kassa Regional Office of Monument Protection—to process the data related to the objects and monuments of the Igló bell foundry workshop, and to publish our research results, as well as to display them in the form of an exhibition.

115