Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans egykori forma külső, az öntés után összetört köpenynek a részei. Az íves felületű töredékek azt mutatták, hogy a harang jelentékeny méretű volt. A harang magasságára az öntőgödör mélységéből is lehetne következtetni. A terasznak ezen a részén történt későbbi szintsüllyesztés miatt azonban erre nincs lehetőség. A törökkori ház padlószintjétől mérve az öntőgödör mélysége 1,3 m volt, ami irreálisnak tűnik. Az előbb említett tereprendezés szolgál magyarázatul arra is, hogy az öntőgödör melletti területen az öntőkemence, illetve kemencék nyomait sem lehetett megtalálni. Az öntőgödör aljában elhelyezett gerendarács minden bizonnyal a forma stabilitását szolgálta, amire talán a harang nagy mérete és súlya miatt lehetett szükség. A gödör betöltési rétegeinek leírásánál említettük, hogy a gerendákon vaspántok is kerültek elő. A pántoknak a gerendarács belső négyzetének középpontjától mért egyenlő távolsága megengedi azt a feltételezést, hogy azokat a köpeny rögzítésére használták. A pántok egy 3 m átmérőjű kör szélein helyezkednek el, tehát a harang alsó átmérőjét e méreten belül kell feltételeznünk. Az öntőhely széleit átvágó cölöplyukak valószínűleg az öntőgödör fölé emelt faépítmény egykori meglétére utalnak. Az épület azon túl, hogy az időjárástól védte az öntőgödröt, a gerendázatán elhelyezett csigákkal egyrészt a forma készítése közben a köpeny felemelésére, másrészt a már kész, megöntött harang kiemelésére is szolgált. Korhatározó lelet az öntőgödör betöltéséből nem került elő. Az öntőhely korának meghatározásánál elsősorban a köpeny díszített töredékeiből indulhattunk ki. A töredékeken, amelyek a harang különböző részeinek formáját adták, többféle díszítés negatívjai láthatók. Az íves felületű, a harang oldalát formáló töredékeken körbefutó vékony bordadíszítés található. A vállon feliratos szalag futhatott körbe, amelynek töredékein a betűknek csak igen csekély részletei maradtak meg. A betűk tipikusan 14. századi formát mutatnak. Szokatlannak tűnik, de a töredékek határozottan arra engednek következtetni, hogy a harang fülei díszítettek voltak. A fülek elülső, a széleken kie2. kép. A visegrádi harang öntőműhely rekonstrukciója. Rajz: Búzás Gergely 3. kép. A visegrádi harang öntőforma töredéke. Fotó: Búzás Gergely melkedő bordával kereteit felületét kétfajta leveles inda díszítette. A két oldalsó homorúan ívelt felületen bütyöksor futott végig. Az előbbiekben leírtak természetesen a formán negatívként jelentkeztek. A fül hátoldalának formáját ugyan nem ismeijük, de az minden bizonnyal ívelt, sima felület lehetett. A kétféle, hullámvonal alakú indából kiágazó leveles díszítés közül az egyik levélforma a juharfa leveleire emlékeztet. A leveles sáv szélessége 3,5 cm. A másik levélmotívum a tölgy leveleihez hasonlít legjobban. A leveles díszítések jellege, hasonlóan a betűformához, a 14. századra jellemző. így ezek alapján is az öntőhely korát e századra keltezhetjük. Az öntőhely korának a 14. századra való keltezése lehetővé teszi, hogy kapcsolatba hozzuk egy, eredetileg 1357-ben Visegrádon kelt, majd 1364-ben Lőcsén átírt és újból megerősített oklevéllel,2 amelyet jelenleg az iglói (Spisská Nová Vés) városi levéltárban őriznek. Ebben a kiváltságlevélben Nagy Lajos király „reme- moratis fidelitatibus et servitiis [...] Conradi campa- nistae nostri, qui ornando et fundendo nobis mag- nam campanam nostram in Visegrad habitam” őt és általa testvéreit, Jánost és Miklóst, különös kegy folytán honosítja és házát, vagy kúriáját adómentessé teszi. A királytól nyert kiváltságlevél birtokában Iglón megtelepült, és a szó művészettörténeti értelmében is, műhelyt teremtő Konrád mesterrel és az utódokkal a Szepesség középkori művészetét feldolgozó szakirodalom már a 19-20. század fordulója óta foglalkozik. Bár a feldolgozásokban a nehezen hozzáférhető és ösz- szegyűjthető harangok helyett a hangsúly inkább a harangöntők másik tevékenységi területére esett, ugyanis ők voltak a díszes bronz keresztelőmedencék készítői is. A visegrádi harang formája és mérete jól rekonstruálható az előkerült öntőforma-töredékek alapján. A legnagyobb töredék — egy 70 cm széles darab — a köpeny alsó perméből maradt fenn. Az ezen mérhető görbület 280 cm körüli értékben adja meg a harang alsó átmérőjét. A töredék profilja megadja a harang ütőkörének külső profilját, és egy hozzá csatlakozó másik töredék pedig a harang fala alsó részének pro112
