Mucsi András: Kolozsvári Tamás kálvária oltára (1978)

Oltárművének ikonográfiái programját, az összefüggő képtémák kiválasztását megbízója, az udvari műveltségű Petüs-fia Miklós győri kanonok szempontjai szerint állította össze. A Kálvária-oltár olasz trecento hagyományokból kiinduló, érdekes programjában, a belső és külső képek, a passió- és a legendajelenetek gazdag ikonográfiái párhuzamaiban, szokatlanul szoros tartalmi és formai kapcsolatában már a XV. század újszerű, modern szemlélete bontakozik ki.

Az Arany Legenda szentjeinek bemutatásánál festői előadásának őszintesége, közvetlen természetszemlélete párosul az egykorú bur- gundiai festészet és az olasz protoreneszánsz egyre világiasabb törekvéseivel. A legendák bensőséges, életképszerű előadása, a csendéletszerű részletek, az egyes tárgyak megfestésében megnyilvánuló valóságérzéke a XV. század polgári jellegű magyar táblaképfestészetének előkészítője.

Művészete korában sem maradhatott hatástalan, stílusának költői- sége az egykorú kassai Feltámadás befejezetlen freskójának hangulatával rokon, a század közepén pedig a berzenkei Szent Joachim-oltár táblái és külső passióképei, valamint a mateóci Szent István- és Imre- oltár hátoldali képei (Mater dolorosa - Vir dolorum; Szent Kristóf) csillogtatják meg a garamszentbenedeki táblák visszfényét.

Kolozsvári Tamás, a magyar táblaképfestészet első jelentős művészegyénisége a késő gótikus és a kora reneszánsz egymásba mosódó határmezsgyéjén két korszak nemzetközi színvonalú, az internacio- nális gótika törekvéseit és minden dekoratív szépségét érvényre juttató szerencsés művészi szintézisét alkotta meg. Képeiben összefoglalva látjuk a XIV. század minden festői eredményét és a XV. század első évtizedeinek minden új művészi törekvését.

34