Mucsi András: Kolozsvári Tamás kálvária oltára (1978)

A garamszentbenedeki oltár jobb oldali alsó legendajelenete Tamás mester képsorozatának legszínesebb darabja. A kép az oltáralapító kanonok védőszentjének, Bari vagy Myrai Szent Miklósnak, Myra város püspökének, a gyermekek népszerű Mikulásának gabonacsodáját meséli el. A jelenetnek itt is kevés szereplője van, de a kezek kifejező játéka így is elevenné, beszédessé teszi a mondatszalagokkal kommentált cselekményt, a myrai szent püspök és a szabadkozó hajós párbeszédét. Az Arany Legenda így mondja el a csoda történetét:

„Volt egy idő, amikor a vidék, ahol Szent Miklós élt, rendkívüli éhínségtől szenvedett, és mindenkinek hiányzott a szükséges tápláléka. Isten embere akkor megtudta, hogy gabonával megrakott hajók érkeztek a kikötőbe. Odament és megkérte a hajósokat, hogy könnyítsenek a népen, mely haldoklik az éhségtől, adjanak minden hajóból legalább ioo mérő gabonát. És feleltek neki: »Uram, nem merjük tenni, mert a gabonát megmérték Alexandriában, és azt a mennyiséget, amit nekünk átadtak, vissza kell adnunk a császár magtárába.« És a szent mondta nekik: »Cselekedjétek, amit mondok nektek, és megígérem nektek, isten kegyelméből, hogy nem lesz semmi hiány, amikor visszaadjátok a ti rakományotok a császár raktárába.« Adtak neki búzát, és amikor kirakták a terheiket, pontosan ugyanazt a mennyiséget találták, amelyet ők Alexandriában kaptak. És akkor elbeszélték a csodát a császár minisztereinek, és dicsérték Istent és az ő szolgáját. És Isten embere szétosztotta a gabonát mindenkinek szükséglete szerint, olyan jól, hogy két évre való lett, nemcsak táplálkozásra, hanem vetésre is.”

Kolozsvári Tamás oltárán a legendának ez a jelenete folyóparton, kulisszaszerűen felépített vízparti város kapuja előtt játszódik le. A középkori város hangulatos házai, tornyai, fogazott védőfalai játékosan tagolják a hátteret, és alig engedik láttatni a táblakép eredeti arany hátterét. Festőnk a szentek alakjait, csodatételeit azért tudja el- hitetően ábrázolni, mert a kor új szemléletének és igényeinek megfelelően az elvont, bizáncias arany háttér helyett a valóságból ismert, reális, korabeli környezetben jeleníti meg a hivő nézők számára példamutató földi életüket. A Miklós-legenda hátterében ábrázolt épületek áttételesen egyaránt utalhatnak a megrendelő győri kanonok, Petüs- fia Miklós Rába-parti városára, vagy Buda, a középkori Duna menti főváros polgári házaira.

Ugyanezt a célt, az ábrázolt jelenetek hihetőségét szolgálja a festő szándékos anakronizmusa, nem a szentek életének, hanem az oltár

24