Mucsi András: Kolozsvári Tamás kálvária oltára (1978)

magányának. A szomorúságot idéző jelenetnek a hegy jobb oldalán sorakozó, stilizált olajfák adnak megnyugtató hangulatot.

Az Olajfák hegye alatt a Keresztvitel jelenetét látjuk. A keresztvitelben segítő Cyrenei Simon kicsinyített, parányi alakja az Üdvözítő heroikus nagyságát, óriás lépteit, a Krisztust ütlegelő, goromba tekintetű páncélos katonák Krisztus arcának szelídségét emelik ki. A keresztvivő Krisztus szomorú tekintettel néz vissza könnyező édesanyjára, Máriára és a hozzá tartozó nőalakokra. A mondatszalag szövege szerint Jeruzsálem leányait vigasztalja: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem fiaitok miatt.”

A jobb oldali alsó szárnykép Krisztus feltámadását ábrázolja. Mint a felkelő nap, hatalmas aranykorong előtt, dicsfényben emelkedik ki sírjából a feltámadó Krisztus. Finom mozgású, törékeny, gótikus indadíszekhez hasonlóan hajlékony alakja - a csoda jelentőségét hangsúlyozva - zárt fedelű, jól láthatóan lepecsételt vörösmárvány szarkofágból lép elő. Mint egy növény, valósággal kinő a sírkő keskeny résén. Az ünnepélyes jelenetet lenn a sír előtt a mély álomból ébredő, rovarszerű páncélos katonák nehézkes, súlyos alakjai, fenn a síron a leplet tartó, térdelő angyalkák üde színekkel festett, könnyed figurái keretezik.

Az egyetlen korabeli ábrázolás, mely stílusában, hasonló kompozíciójában a régi magyar festészet e csodaszép Feltámadás-képéhez fogható, a kassai székesegyház azonos tárgyú, befejezetlen freskója. A kassai freskó rajza, az ugyancsak zárt fedelű sírból kilépő Krisztus mozdulata szembetűnő rokonságot árul el Kolozsvári Tamás képével.

A garamszentbenedeki oltár belső képeinek sorát Krisztus menny- bemenetelének ábrázolása zárja le. A festményen a mennybemenetel helyét, a lépcsőzetesen emelkedő Olajfák hegyét Mária és az apostolok térdelő alakja veszi körül. Míg az előtérben térdelő alakok-jobbról Péter és Pál, baloldalt Mária és János evangélista - finom rajzú feje az egykorú festőmintakönyvek sablonos bibliai arctípusaira emlékeztet. A Máriától jobbra, a hegy mögött látható, távlati rövidülésben ábrázolt két apostolfej realisztikusabb törekvéseket mutat. Az érdekes, alulról jövő megvilágítás a felfelé tekintő arcok szerkezetének plasztikus formáit hangsúlyozza. Az általában síkszerűen komponáló festő a rendelkezésére álló szűk keretben itt a kép terét is igyekszik éreztetni. A mennyből leröppenő angyalnak a térdelő apostolokhoz intézett szavait mondatszalag tolmácsolja: „Égre tekintő galileai férfiak, miért csodálkoztok?”