Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Gadányi Jenő és Esztergom
JEGYZETEK 1 Kassák L: Szénaboglya. (Sajtó alá rendezte Csapiár Ferenc) Budapest 1988, 219. 2 MTA Művészettörténeti Kutatócsoport Adattára. C-I. 159/680. és 159/712. sz. (Gadányi levele Dévényi Ivánhoz, és gépelt katalógus.) 3 Kassák i. m. (ld. l.j.) 218-219. 4 Kállai Ernő: „Műteremsarok" c. cikkében (Jövendő, 1946. III. 14.) közölt, mintegy tíz évvel korábbi leírása most is érvényes volt Gadányi megjelenésére: „Gadányi szűkszavú, zárkózott ember, keményen faragott, csontos, szikár arcát, éles metszésű vékony száját, áthatóan világos tekintetét és mértékletes, nyugodt taglejtéseit látva, szigorú önfegyelmet, értelmi rendszerességet és rendkívüli akaraterőt érzünk benne..." Idézi Gadányi Jenőné: Vélemény és vallomás című, kiadatlan kéziratában. (1969, 143. o.) 5 MKCS Adattára, C-I. 159/689 sz. (Gadányi levele Dévényi Ivánhoz.) 6 A Balassa Múzeum után ma is Dévényi Iván Gadányi-gyűjteménye a legjelentősebb Esztergomban. Öt képe (Kendős nő gyümölccsel és a Vörös csendélet 1950 körül, a Fésülködő Vénusz, 1953, a Sziklás táj és a Női portré, 1955) szerepelt a Balassa Múzeum 1983-ban rendezett „Az esztergomi Dévényi gyűjtemény" című kiállításán és a szentendrei Képtár 1986-os Gadányi Jenő emlékkiállításán. A Fésülködő Vénusz képe közölve Rácz István 1965-ös Gadányi monográfiájában (32. sz.) és az 1983-as Dévényi katalógusban (21. oldal). 7 Artner Tivadar cikke az Esti Hírlap 1957. június 29-i, Hayts Géza írása a Vigília 1957. szeptemberi számában jelent meg. 8 A Jubiláns Kiállítást augusztusban Tersánszky J. Jenő nyitotta meg, a Népszavában megkésett kritikát Noszlopi György írta (1956. okt. 3.). 9 György P. - Pataki G.: Az európai Iskola (Budapest 1990.) című alapvető kötetükben, Az elveszett nemzedék című fejezetben közlik a „Formalista művészek nyilatkozata a formalizmusról" c. kiáltvány szövegét (105.). 10 Bálint Endre 1943 késő nyarán, mint esztergom-tábori munkaszolgálatos, Zádor Imre századorvos révén ismerkedett meg Martsa Alajossal, a fényképésszel, nem sokkal Vajda Lajos posztumusz kiállítása után. A borúlátó Bálint látogatásai során a szellem józan és vigasztaló napvilágát nyújtó, a városligeti Helfgott Bácsi után „Helfi"-nek becézett fotográfusának hálából egyik 1948-as olajfestményét adta emlékül. (Bálint Endre: Arcok és emlékek. Új Forrás, 1982. június, 33.) 95
