Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Gadányi Jenő és Esztergom

szerzett lelkesítő benyomásait. 1956. augusztus 20-án a Ferenczy Károly Múzeumban megnyílt a Szentendrei Művésztelep jubiláns kiállítása. Az ünnepélyes esemény kapcsán a sajtó az elismerés hangján méltatja a kiállí­tást, de pl. a Népszava kritikusa kötelező óvatosságát zá­rójelbe rakva - felrója a szentendrei művészet leszűkíté­sét: „...egyetlen képpel sem szerepelnek azok a szentend­rei művészek, akik a szürrealizmus és más dekadens tö­rekvések útján keresték mondanivalójuk művészi kifeje­zését. (Akkor sem, ha nem értünk egyet ezekkel az irá­nyokkal.) Mindenekelőtt Vajda Lajos hiányzik, aki okkal nevezte magát a szentendrei festőnek. ”8 Bálint Endre is azok közé a szentendrei festők közé tartozott, akik nem vehettek részt a kiállításon (bár a te­leptagság nem volt feltétlen kritérium a válogatásnál). Bálint az Európai Iskola öt tagjával, Kassák szavaival: „a minden szakmai közösségből kiszorított, pénzkereseti forrástól elütött” művésztársaival (Anna Margit, Barta Lajos, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Rozsda Endre) 1956. szeptember 13-án tiltakozó nyilatkozatban fordult a kormány modern törekvéseket kizáró művészetpoliti­kája ellen.9 Ezt megelőzően, Korniss Dezső társaságá­ban felkereste régi esztergomi barátját, Marisa Alajos fotográfust, az esztergomi Várost Könyvtár igazgatóját. Martsa kivételes egyénisége, gondolkodása, önzetlen embersége és nyitottsága, a közönséghez való viszonya és a modern művészet iránti szeretete Kassák Lajosra emlékeztette régi művészbarátait.10 Bálinték a Városi Könyvtárban - Gadányi Jenő példá­jára hivatkozva - egy Keresztény Múzeumban rendezen­dő szűkebb csoportkiállítás előkészítéséhez kértek segít­séget.11 Rám hárult a kiállítás feltételeinek biztosítása. Zolnay László a Balassa Múzeum részéről eleve szimpa­tizánsként szemlélte az ügyet. A hozzájárulást a múze­um első egyházi előadójától, dr. Bóka Imre úrtól és főnö­kétől, a káptalani tulajdont képviselő, a hagyománytisz­telő, rendkívül óvatos, de csupaszív dr. Witz Béla őrka­nonok úrtól kellett megszerezni. Mivel a gyűjtemény ke­zelését, őrzését, az állandó kiállítás nyitvatartását ebben az időben az állam vállalta, idegen anyag bemutatásához az egyház nem adhatott ngedélyt, de egy képekkel-szob- rokkal illusztrált, modern művészetről szóló TIT-elő- adás ellen nem merült fel kifogás. Erre az előadásra a budapesti TIT-központtól Bálint Endre kapott megbí­zást, még augusztus hóban. 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom