Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Gadányi Jenő és Esztergom
iskolás értelmében, egy másik képen markánsan vehemens, majdnem vad ecsetvonásokkal rakja egymás mellé, egymásra a színeket, a buja természet életét szuggerál- ja. Minden képére fel kell figyelnünk, jólesik nézni, izgat és gazdagít bennünket. Finomak anélkül, hogy bántana technikai finomkodásuk, életdúsak anélkül, hogy nyersek lennének, égőn, dúsan, érzékien színesek anélkül, hogy elöntené őket a tarkaság. Rengeteg kész anyaga van, ha eljönne az ideje, nagyszerű kiállítást lehetne tőle rendezni. Úgy látszik, kizárólag a képeinek él, de ha beszélgetni kezdünk, látnunk kell, hogy a világ minden dolga iránt intenzíven érdeklődik. Ez is az O különös egyéniségét dicséri. ” 3 Pár hónappal később, 1955 őszén, néhány Gadányinál tett látogatásom után úgy tűnt, lehetőség adódik Esztergomban, ha nem is a Kassák által megálmodott „nagyszerű kiállítás” megvalósítására, de legalábbis annak főpróbájára. A Főszékesegyházi Könyvtár emeletén létesített Balassa Bálint Múzeumnak akkor még nem volt kiállítóhelyisége, igazi irodája sem. Viszont volt egy sokoldalúan művelt és jóindulatú igazgatója, dr. Zolnay László személyében, aki a Keresztény Múzeumban dogozó fiatal munkatársai előtt szerényen csak „primus inter peres”-nek nevezte magát. Ez a kivételes és számunkra szerencsés helyzet tette lehetővé, hogy Gadányi újabb kamarakiállítását az előző évben újjárendezett Keresztény Múzeumban valósítsuk meg. A szokatlan helyszín Varga Dezső nek, a múzeum béketűrő festőművész restaurátorának műterme volt. Ez a terem volt egyúttal a múzeumban dolgozó három fiatal műtörténész, Mojzer Miklós, Eszláry Éva és jómagam munkaszobája is. Korábban középkori faszobrok, régi metszetek és keleti szőnyegek raktárának használta a múzeum. (Ideiglenesen itt lakott, rendkívül szerény körülmények között, a múzeumigazgató Zolnay László is. Hálóhelye a restaurálása váró, Szent Katalin misztikus eljegyzését ábrázoló báli képek paravánfala mögött volt.) A kiállítás - szigorúan zártkörű jelleggel - 1955. december 20-án, kedden délután nyílt meg. Rendhagyó megnyitójára csak a megnyitó személy, maga a kiállító művész, Gadányi Jenő és felesége, valamint a Dévényi házaspár kapott meghívót. Gadányi Esztergomban félretette az értetlen kritikusok és műítészek iránti bizalmatlanságát és ellenszenvét. Most szűkkörű közönsége, helyesebben barátainak közössége, a műveit kölcsönző és rendező muzeológusok előtt olvasta fel gondosan legé82
