Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Prunkl János kiállítása a Zodiakus-klubban

lításra, nem műértő közönségnek szánta képeit. Emlékeit, a világhoz kapcsolódó élményeit képek formájában önmagának rögzítette. Számára a festés nem hivatás, vagy anyagi kérdés volt, hanem szellemi szükséglet, lelki kényszer. Ennek megfelelően minden megnyilatkozása csak őszinte lehetett. A műalkotás értéke pedig elsősorban igazmondásában rejlik, csak másodlagos velejárója lehet a technikai tökéletesség, a művészi szépség, az esztétikai kritériumok.

Festményeinek témája lényegében mindig ugyanaz, az otthon és a változó környezet emlékképei, a szerelem és a halál élményei, maga az emberi élet.

A tartózkodóan szerény, csendes ember festményein merész, élénk színekkel, erőteljes, dekoratívan rajzolt körvonalakkal mondja el környezetéről és az emberekről szerzett különös élményeit. Mint nagy elődeinél, Van Goghnéi és a norvég Munchnél, a lendületes vonalú, kanyargó tájak, deformált házak a festő felfokozott érzelmi állapotának kifejezői. De nemcsak különös képi világában, hanem emberi alapállásában, világhoz való viszonyában is Van Gogh és Munch kései rokonát fedezhetjük fel benne.

Minden utánzó, epigon-hajlam nélkül, a kortársak és a nagy elődök eredményeit felhasználva, új formanyelvet alkot, egyéni kifejezésmódot teremt.

Alapélményei a félelem és a szorongás. Kisgyermekként élte át Dorogon a második világháború borzalmait. Riasztó véres képek, kivégzések, menekülő gyerek, romok, hullákkal és döglött lovakkal borított mezők maradtak emlékezetében. Bizonyára ezek a nyomasztó emlékképek befolyásolták művének hangulatát (Siratok), így a 60-as évek elején, Dorogon készült képeit is. Újabb festményein mesélőkedve kifogyhatatlan és annyira győző, hogy az ember szívesen hisz ezeknek a derűsebb, játékosabb képek megragadó mesevilágában. Az előadásmód, a színekre épülő kompozíció hol végtelen egyszerű és közvetlen (Téli várkisasszony), hol részletezően gazdag, mint a „Társaság a kertben” című képén. Ábrázolása síkszerű és rendkívül dekoratív, erősen hangsúlyozott körvonalakkal. A vastagon felrakott festék megformálásával és alakításával szinte plasztikus felületet teremt, és érdekes textúrával fokozza képeinek dekoratív határait. Irigylésre méltó művészi erénye, hogy napjaink stílusirányzatainak változó divatjától függetlenül tud alkotni.

78