Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Rózsa Gábor: Csibandi

jós bácsi restaurálta a „Kucsébert”, Derszib pedig tőle kapott egy képet, melyet mi pénzeltünk ki. így lett egy olyan Miháltz képünk, melyen még ott maradt Mária keze nyoma is...

Ideális és torz. Bartóki képpár ötlik fel bennem, mégpedig többszörös. Nemcsak az átlényegült alak kisugárzása, hanem a mi közös „műtörténészi” közreműködésünk esendő, de el is ítélhető kényszerűsége is benne van. A műkereskedelem sohasem szakszerű folyamatának melléje kell állnunk néha, hogy rálássunk a történésekre. De beleavatkozni, üzletelni, csereberélni bizony nem illene az öntudatos muzeológusnak... Tudtuk ezt mindketten, és alig-alig mertünk egymás szemébe nézni. Depressziós hatás alatt voltunk, míg egy-egy bök- verssel fel nem oldottuk. Én egy képtelenül képes ka- násznótával, Bandi meg egy ún. „fülszöveggel”:

FÜLSZÖVEG RÓZSA GÁBORNAK TÖBB TÉTELBEN:

Rózsa Gábor kutyafül!

Tüskéd elől Nincs menekvés,

Szegény ember Ugyan hova ?

Rózsaágyba menekül.

Nyenyöfüle

Miháltzfüle

Domafül.

Várok tőled Támpontokat,

De tőled csak Duma dűl.

Mucsifül Csacsifül Rózsa Gábor Ós Kajánul A fülembe A képembe Hegedül.

44