Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Olajos István: Magasabb szférákban élt...
A XIV., XV. századi freskók alatt előadást tartott. Kiderült, hogy jártassága ezen a téren messze meghaladja az én idegenvezetői felkészültségemet. Sok olyan részletre hívta fel figyelmemet, amelyekről még nem is hallottam. Viszonzásul egy látogatók elől elzárt kis ajtón keresztül levezettem az alsó szintre, ahol római erőd maradványa látható. A sötét, zegzugos hely nagyon tetszett neki, itt még nem járt. A Szt. István teremben bemutatkoztunk. O Mucsi András „tűmörténész”. A török kazamatákban, a kőtárban már mindenféléről beszélgettünk, hogy a Keresztény Múzeumban dolgozik, ha nem megy haza Pestre, a múzeumban alszik egy antik asztalon, hanyatfekve, reggelig mozdulatlanul és onnét sem esik le. A humort azonos hullámhosszon fogtuk, mikor a hegy alatt elbúcsúztunk, éreztem, összebarátkoztunk. Bandi beugrott az életembe. Hamarosan hivatalosan is találkoztunk. A Keresztény Múzeumhoz hasonlóan a Vármúzeumot is állami igazgatással a Balassa Bálint Múzeumhoz vonták. Közös igazgatónk Dr. Nagy Zoltán lett. A személyi állomány fokozatosan bővült. Bandin kívül dolgozott itt tudományos munkatársként Prokoppné dr Stengi Mariann, Eszláry Éva, Koroknál Éva, Kovács Éva, restaurátorként Varga Dezső, majd Mojzer Miklós, a később Firenzébe távozott Boskovics Miklós. Régésznek érkezett Lányi Vera, műtörténésznek Prokopp Mária. Az egyházi referens Farkas Attila volt. A legfontosabb feladat ekkor a Keresztény Múzeum anyagának leltározása, katalogizálása, az egyes darabok meghatározása. Sok képről ekkoriban derült ki, hogy amelyeket Simor hercegprímás eredeti Duccioként, vagy Botticelliként vásárolt, azok követőitől származik. De ami ennél fontosabb, az is kiderült, hogy ha nem is a legélvonalbelibb művészek által, szinte az összes festőiskola, az egész itáliai tre-, quattro-, és Cinquecento itt Esztergomban tanulmányozható. A műtárgyakat le is kellett fényképezni. Nem csak a leltár és katalógusok számára, de a 18 x 24 cm-es fotókat az analógia kutatásban is használták. Fotografálni, még fenn a Várban az öt nyelven beszélő, természettudós bencés tanártól, Bessenyői Zoltántól tanultam. így igazgatónk e feladattal engem bízott meg. Öreg, bőrkihuza- tos, 6 x 9-es Voigtländer géppel, Mucsi András irányításával álltam neki a munkának. Bandi, mint minden munkájára, a fotózásra is nagyon igényes volt. A kezdetleges körülmények között is igyekeznem kellett, hogy a 22
