Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Varga Dezső: Mucsi Andrásról (Interjú)
Szakmájában roppant igényes volt. Emlékszem több olyan esetre, hogy a kész kiállítást a megnyitó után néhány nappal újra kellett rendeznünk, mert az első változatot nem találta elég jónak. Soha nem volt erőszakos, de makacs volt és kitartó. Szelíden, de szívósan küzdött meggyőződésének érvényesítéséért. Amikor egy alkalommal munkám úgy hozta, hogy egy nagy festett táblát kellett levékonyítanom, s mivel már dél körül járt az idő, Bandi sürgetett, hogy menjünk ebédelni. Én meg nem akarván félbehagyni a munkát, tovább fűrészeltem. Bandi újra sürgetett, de én még mindig fűrészeltem. Harmadszorra is odajött hozzám, de már nem szólt egy szót sem, csak egy cédulát dugott az orrom alá, amin az alábbi időmértékes versike volt olvasható: „Szuette táblát vas szorgalommal nemhiába fűrészelsz. Képes tábla-metélt lesz ma az ízes ebéd. ” Érdekelte őt az én munkám és értékelte is azt. Néha közös ismerőseinktől hallottam vissza elismerő véleményét, és ez nekem nagyon jól esett. Őszintén tudott örülni mások sikereinek, nem volt irigy, nem volt kicsinyes ember. Saját bajaival soha nem traktált másokat, de mások problémái iránt mindig fogékony és segítőkész volt. Aztán ő Szentendrére került, én pedig a Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Intézetének vezetője lettem, így találkozásaink már alkalomszerűvé váltak, de barátságunk megmaradt. Betegségének híre nagyon letört bennünket. Mojzer Miklós is leutazott Budapestről és együtt látogattuk meg. Ekkor láttam Bandit utoljára. Nagyon hiányzik. Én úgy gondolom, hogy nem a munka tette az embert emberré, hanem a játék. Mucsi András homo ludens, játszó ember volt, s én szerencsésnek tartom magam, mert játszótársa lehettem. A kérdező: Kaposi Endre 17 r~ í /ÁROS] KÖNYV TAR ! Esztergom
