Mucsi András: Keresztény Múzeum (1990)

PIETRO GIOVANNI D’AMBROGIO (1409 k.-1449), 1440 után:

VI. Mária mennybevitele (55.185)

A múzeum gazdag sienai képgyűjteményének legdekoratívabb hatású darabja az itáliai festészet egyik legünnepélyesebb témáját ábrázolja. Képünkön, mely a kitűnő sienai mester főművei közé tartozik, pompás, aranyhímzésű ruhába öltözött zenélő angyalok körtánca fokozza a jelenet ünnepélyességét. A sugárzó égbolt alatt szélesen elterülő itáliai táj fogja közre a bibliai Olajfák hegyét, Mária virágokkal teli üres sírját és a felfelé tekintő Tamás apostol alakját. A „hitetlen” Tamás most pillantja meg a Szűz ajándékát, az egyik angyal kezében lebegő, Mária tisztaságát jelképező övét.

29. Máriafej (55.186)

A képdiptichon bal oldali része volt. Hátoldalát márványszerű, porfirt utánzó festett korong díszíti. A tábla hiányzó jobb oldali része a szenvedő Krisztust ábrázolhatta.

A köpeny és a fehér fátyol játékosan finom rajza fogja körül Mária aprólékos műgonddal megmintázott babaszerű arcát, mely a köpeny által szabadon hagyott, aranyhímzéses ruha kehelyformájú sziluettjéből emelkedik ki. A hűvösen előkelő, ékszerszerű táblakép Siena kifinomult festészetének jellegzetes és rangos képviselője.

GIOVANNI BOCCATI, (1420 k.-1480 u.) 1477 körül:

30. A Kálvária (55.206)

Élénk és mozgalmas világi jelenet, reneszánsz lovasok színes és látványos felvonulása. Az umbriai festő mintha egy pillanatra meg is feledkezne a mögöttük lezajló Krisztus kereszthalálával kapcsolatos tragikus jelenetekről. Az előtér alakjainak szimbolikus skorpiójelvényei még a bibliai zsidó népre utalnak, de a háttérben újra a reneszánsz környezet, Itália jellegzetes tengerparti tájai, hatalmas falakkal megerősített városai jelennek meg.

NICCOLO DA FOLIGNO (1430 k.-1502), 1475 körül:

31. A Szentháromság (55.204)

Nagyméretű oltármű, feltehetően a trónoló Madonnát ábrázoló középrészének oromképe. Az oltárkép érdekes függönyíves záródású formáját és ikonográfiái vonatkozásait még a gótika határozza meg, de az arcok életteli, erőteljes megfogalmazásában, az Atyaisten ölében tartott, megfeszített Krisztus-test tökéletes ábrázolásában az umbriai reneszánsz jeles mesterének kitűnő emberábrázoló képessége nyilatkozik meg.

12