Mucsi András: Kolozsvári Tamás (1969)
zetű lovas százados finoman részletező, egyéni vonásokat is hangsúlyozó, arcképszerű ábrázolásában Luxemburgi Zsigmond, az akkori magyar király és későbbi császár egykorú portréját Genthon István ismerte fel a bécsi Kunsthistorisches Museumban levő - újabban Pisanellónak tulajdonított - hiteles Zsigmond-mellkép alapján. Ebben az időben már gyakran előfordul, hogy portrészerűen ábrázolt uralkodók, világi személyek, bibliai alakok, szentek szerepében jelennek meg a táblaképeken. Tamás mester képén aranyhímzésű bíborruhában, sodronyingben és páncélban, turbánszerű díszes föveggel, vastag övére erősített karddal a római százados szerepében méltán feltételezhetjük Zsigmond király rangrejtett portréját (19. és 21. kép). A Kálvária-jelenet bal oldalán a fájdalmában lehanyatló Mária előtt Kolozsvári Tamás főpapi mecénásának ábrázolását látjuk, hermelin galléros fehér talárban, a szentek álló alakjai mellett eltörpülve (10. kép). Az oltár megrendelője, a királyi kápolna papja, Petüsfia Miklós kanonok a mondatszalag szövege szerint a kereszten függő, töviskoronás Krisztushoz imádkozik. A megrendelő arckifejezése hangsúlyozottan egyéni, valósággal portrészerű. Ez a magyar táblaképfestészet történetében az első modern értelemben vett arckép. A bal felső szárnykép, a képsorozat legrongáltabb állapotban fennmaradt darabja, Krisztust ábrázolja az Olajfák hegyén mélyen alvó három tanítványával (1. kép). Bár a kép nagy része, például Krisztus feje is, újabb kiegészítés, mégis sokat őrzött meg az éjszakai kertben lejátszódó jelenet Kolozsvári Tamás előadására jellemző, meseszerű, lírai hangulatából. Bal oldalon, mint a kövek, összebújva mélyen alszik, mozdulatlanul a három tanítvány, Péter, János és Jakab (2. kép). Mintha a rendíthetetlen sziklatömbökkel a hegy oldalába volnának falazva. A szenvedéseire és elárultatására váró, halálfélelmében magára hagyott Krisztus térden állva imádkozik egy öblös gótikus aranykehely előtt: a tovatűnt angyal a Keserűség Poharát helyezte a sziklatetőre. A kőkerítés kanyargó vonalát követő mondatszalag latinul idézi Krisztus szavait: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár. . .” A képen a természet az egyetlen tanúja Krisztus mérhetetlen magányának. A szomorúságot idéző jelenetnek a hegy jobb oldalán sorakozó, stilizált olajfák adnak megnyugtató hangulatot (3. kép). Az Olajfák hegye alatt a Keresztvitel jelenetét látjuk (5. kép). A keresztvitelben segítő Cyrenei Simon kicsinyített, parányi alakja az Üdvözítő heroikus nagyságát, óriás lépteit (4. kép), a Krisztust ütlegelő, goromba tekintetű páncélos katonák Krisztus arcának szelídségét emelik ki (7. és 8. kép). A keresztvivő Krisztus szomorú tekintettel néz vissza könnyező édesanyjára, Máriára és a hozzá tartozó nőalakokra (6. kép). A mondat12
