Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Entz Géza: Ipolyi Arnold és a műemlékvédelem
ENTZ GÉZA: Ipolyi Arnold és a műemlékvédelem A műemlékvédelem kialakulásának is megvannak a maga történeti feltételei. A társadalomnak ugyanis magas szintre kell emelkednie ahhoz, hogy a régi emlékek védelme ne csak egyesek, hanem az egész közösség igénye lehessen. Ez a folyamat egész Európában a XVIII—XIX. század fordulóján következett be. Az időpont egybeesik a közgyűjtemények megjelenésével és a társadalomtudományok olyan ágainak felmerülésével, mint a művészettörténet, régészet, néprajz. Vagyis a ma együttes névvel jelölt muzeológiai tudományok születésével. De létre kellett jönnie a műemlék-fogalomnak is: elsősorban az építészet körében. Az épület gyakorlati és kulturális jelentőségének elismerése ugyan már korábban is megvolt, de ha annak bekövetkezett rendeltetésbeli vagy eszmei avultsága, akkor nemegyszer változtattak gyökeresen rajta anélkül, hogy korábbi állagát megőrizték volna. A kor és az új igények követelményei gyakran teljesen elpusztították a régebbi vagy eredeti állapotot. Az emlék megtartása, tisztelete csak azért, mert régi, mint döntő szempont nem merült fel vagy ha igen, nagyon szórványosan és különleges esetekben. A XVIII. század második felében meginduló ásatások Pompejiben és ezzel kapcsolatban a nemzeti múlt iránti fokozatosan, de egyre növekvő érdeklődés e vonatkozásban lényeges változást hozott. Rájöttek a korábbi idők építészeti alkotásainak történeti és művészeti értékeire, s kialakult az a vélemény, hogy ezek a nemzeti közösség alapvető kincsei, amelyek megőrzése a népek kulturális fejlődésének bizonyítékait, dokumentumait mentik meg. A régiségi érték elismerése, nemzeti és emberi becsének általános elfogadása természetes következményeként alakult ki előbb Itáliában, majd fokozatosan minden európai országban a műemlékvédelem. Hazánkban is a magyar orvosok és természetvizsgálók 1846-ban Kassán tartott ülésén felhívták a figyelmet a műemlékekre és védelmük szükségességére. A szabadságharc leverése és az utána szinte két évtizeden át tartó önkényuralom azonban visszavetette az aránylag korai kezdeményezést, amelynek megvalósítása csak 1872-ben következett be. E fontos kulturális esemény előkészítésében Henszlmann Imre és Rómer Flóris mellett Ipolyi Arnold kiemelkedő szerepet vállalt. Tevékenysége már az ötvenes évekre vezethető vissza, amikor a bécsi műemlékekkel foglalkozó úgynevezett központi bizottság megbízásából Pozsony és környéke műemlékeinek felderítésére és számbavételére kapott megbízást. A szabadságharc leverése után ugyanis az 1850-ben megalakult Central72
