Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Hoppál Mihály: A Magyar mythologia helye és értékelése
érdeklődését. így például a mai néphit gyermekijesztő szavait ő háziszellemeknek tartotta,52 egyszerűen azért, mert a külföldi példák ezt sugallták. A környező népek adatainak felhasználása és idézése — mint itt is — a mű rejtett, nem eléggé méltányolt értékei közé tartozik. Nem lenne teljes a Mythologiáról szóló értékelés, ha nem szólnánk arról, hogy leszámítva Csengerynek és baráti körének fanyalgását, Ipolyi műve a maga korában különösen nagy hatással volt az írókra és a művészekre. Sőt a tudományos közvélemény is hamarosan igazságot szolgáltatott a szerzőnek. A Magyar Tudományos Akadémia a Marczibányi-jutalómmal tüntette ki a Mythologiát, s ennek eredményeként az 1858. december 15-én megtartott szavazás eredményeként a szerzőt a levelező tagok sorába választották. A tudományos közvélemény nevében Goldzieher Ignácz már 1881 -ben megállapította, hogy a Magyar mythologiá tekinthető a hazai korszerű összehasonlító mítoszkutatás-kiindulópontjának.53 A hazai néprajztudomány folyóiratának, az Ethnographiámk a lapjain többen foglalkoztak a Mythologiá értékelésével. Ezek a szaktudósok józanul mérlegre téve a munka erényeit és hibáit, végül is hiányosságainál mindannyian értékeit tartották többre. 1897-ben Katona Lajos például így érvelt: „Ipolyinál a tévedések különben már csak azért sem kompromittálhatják a célt, a melyet maga elé kitűzött, minthogy e célnak tulajdonképpen semmi köze sincs ahhoz, amit a művének pozitív eredményében valószínűvé tennie sikerül. Ez ugyanis csak annyi, hogy a magyarok már a keresztény vallás felvétele előtt is monotheisztikus hitrendszerek szellemi hatáskörében élhettek, a minek szintén nagy része lehetett abban, hogy a kereszténységet aránylag elég könnyen lehetett velük elfogadtatni.”54 — Ez egy nagyon fontos megállapítás, mert az utóbbi években egyre-másra sokasodnak az adatok — elsősorban a szovjet kutatók munkájának eredményeként — arra vonatkozólag, hogy a honfoglaló magyarok elődeit, az ugor népeket erős iráni hatások érték, különösen ami a vallásos ideológiát illeti. S ennek a hatásnak az a leglényegesebb pontja, hogy a zoroaszteri tanításokat továbbvivő szogd-manicheus térítők vallási nézetei és a keresztény tanítások között igen sok rokon vonás, szerkezeti hasonlóság van — nem említve most a pontos motívum-megfeleléseket.55 Tolnai Vilmos, aki Ipolyi születésének százéves fordulóján, 1923-ban a Néprajzi Társaságban tartott megemlékezést, egész sor adat birtokában cáfolta a legendákat — melyekről dolgozatunkban többször szóltunk —, mégis ezek napjainkig szívósan tovább élnek. Tolnai helyesen állapította meg, hogy a zohori pap vetette meg a hazai összehasonlító mitológiakutatás alapjait, s a „kitűnően rendezett anyag, mely nemcsak tömegénél, de minőségénél fogva is elsőrendű értékű, a jövőben is mellőzhetetlen forrása lesz a folklore kutatóinak”.56 Most halálának a centenáriumán, ha a fiatal Ipolyi teljesítményét összevetjük az azóta készült hasonló jellegű munkákkal, meg kell állapítani, hogy nem 49
