Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Hoppál Mihály: A Magyar mythologia helye és értékelése
közvetve leplezetten, öntudatlanul, többnyire elsimítva s más célra alkalmazva, mellékesen tárták fel... ”33 Azért idéztük hosszabban a Mythologia szövegét, mert még azok is, akik néha felhasználják Ipolyi adatait, csak a legritkábban veszik a fáradságot, hogy a hosszú és sűrűn szedett Bevezető oldalain átrágják magukat, pedig értékes és maradandó lapjai ezek a nagy műnek! A Kútfők között elsőként a történetieket említette, és azokat vette sorra, amelyek a magyarság korai történetével foglalkoznak. Idézte azokat a régi történetírókat (mint Theophilaktos, Kinnamos, Abulfeda, Jordanes, Ekkehard, Liudprand, Priszkosz rétor és mások), akik valamelyik munkájukban hosszabban vagy röviden tudósítottak a honfoglaló magyaroknak (vagy elődeiknek) pogány vallásáról és szokásairól.34 Ma, jó másfél száz esztendő múltán elmondhatjuk, hogy ezeknek a régi kútfőknek a folklór szempontú kiértékelésére még nem került sor, pedig a hazai történettudomány újabb eredményeinek fényében e feladat elvégzése több mint időszerű. Ipolyi történetszemléletét a történészek ma nem tekintik egyértelműen romantikusnak,35 különösen fontos itt arra nyomatékkai újra és újra figyelmeztetni, hogy a legújabb folklorisztikai kutatások újra és újra rámutatnak a néphagyomány történeti forrásértékére, mert a szájhagyomány, a folklór a nemzeti kultúrának az a része, amely igen hosszú ideig képes a közösségi identitást erősítő információk megőrzésére.36 Azért fordult a zohori pap olyan nagy lelkesedéssel az „élő néphagyomány” felé, mert úgy vélte, hogy „... A néprege, monda, mese, népszokások, babonás hiedelmek, különösen azon dús bányák tehát honnét még a magyar mythologia ismeretére nézve is a legbecsesb anyag hozható fel. — Kétségtelen, hogy népünknél még máig majd nem minden régi kerékvágásban maradt; ha a századok vájtak is ebbe vagy amabba úgy új vonást, szokással öltözete, eledele, gondolkozása, természeti világnézete még nagyobbára legalább a régi, ha bár vallását itt-ott kétszer is, urát, lakát st. külső körülményeit számtalanszor változtatá; de ismétlem: sajátságos ősi fogalmaiban alapuló világnézete máig a régi, az mint volt századok előtt... ”37 Ahogy Friedrich Schlegel mondotta: „A mitológia lényege nem az egyes alakokban, képekben és jelképekben rejlik, hanem az ezeknek alapját képező eleven természetszemléletben.”38 Ma úgy mondanánk, hogy elsősorban a szöveges folklór, a szájhagyomány szövegei őrizték meg a mitikus világszemlélet emlékeit Ipolyi ezt úgy fogalmazta meg más szavakkal, hogy a tudósok már akkor tisztában voltak azzal, hogy az elbeszélő hagyomány az „ősvallási hitnézetek, elveszett régi mythosok” töredékének tekinthetők. Visszatérő gondolata volt, s ez Grimmnél is megtalálható39, hogy a régi pogány vallási elemeket a néphagyomány őrizte meg, noha sokszor keresztény formában. Ezt a megállapítást nagyon sok folklór44
