Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Hoppál Mihály: A Magyar mythologia helye és értékelése
pedig a merész történelmi kombinációkat megpendítő Horvát István könyve a Rajzolatok a’ magyar nemzet legrégebb történetibőP5 címmel. Ebben az időben jelent meg Pesten Länderer nyomdájában Kiss Bálint könyve is, amelynek harmadik részre arról szól, hogy: A ’ régi madjarok miféle vallást követtek Ázsiában és e’ mostani hazánkban is, keresztyényekké levésökig ,”26 Felfogása a korabeli, szinte egyöntetű tudományos álláspontot vallja, amely szerint a régi magyarok „a Mágusok vallását követték”, vagyis Zoroaszter tanainak hívei voltak. Hasonlóképpen vélekedett egy másik könyv, a Magyar pogány hitregék szerzője is, amikor azt állította, hogy „elődeink napimádók voltak”,27 Bodor Lajos valószínűleg a korabeli német tudományosság hatására, a nyelvnek tulajdonított nagy jelentőséget régi történetünk és mitológiánk megismerésében. Ugyanerről a kérdésről értekezett az Akadémia egyik ülésén Podhradszky József rendes tag is, amikor „eszméit előterjesztette” a nemzeti mitológia felkarolásának fontosságáról.28 Ipolyi műve ekkor már készen állt, de érdemes idézni az akadémikus előd megfogalmazásait, mert teljesen egybecsengenek a Magyar mythologia írójának véleményével. „Ez a’ megrögzött szokás, hogy nálunk is a’ római nyelv kapott uralkodásra, egészen feledésbe menesztette a magyar nyelv-kútfőt; a’ mythologiát, az őshit’ nyelvét; kivált, miután szerfölött való buzgóságból a’ magyar pogányság’ maradványai lassanként kiirtattak. ... Nyelvünk tehát, úgy szólván, egyedül a’ nép’ szájában élt, ’s maradt meg ... Fönntartatik pedig, ha a’ nemzet minden idegenségtől (P. kurziválta) megóvja, ha rajta tanul, ’s ha azt a’ nemzeti mythologia nyomán míveli ’s bővíti... A’ nyelv tehát az őshit, vagy mythologia szüleménye, belőle fejlődött ki. Ennélfogva a’ mythologiát nem lehet, nem kell a’ történeti és nyelvészeti tudományok köréből kizárni... A magyar mythologia pedig megvan a’ hagyományokban, nemzeti és népmondákban, a’ köznép’ szokásaiban, ’s a nyelvben, mellynek segedelmével vagy részben ki lehet dolgozni, mit tapasztalásból mondhatok.”29 Mások is sürgették, sőt talán tervezték is hasonló mitológiai mű megírását. Ipolyi volt az egyetlen végül is, aki megírta, mindenekelőtt pedig összegyűjtötte a hatalmas anyagot. Most pedig térjünk rá a mű értékelésére. Kevés híján másfél évszázad múlt el a Mythologia megírása és megjelenése óta, s ez az időbeli távolság elég ahhoz, hogy a mű sine ira et studio megmérettessék. A perspektíva, ahogy ma visszanézünk rá, azt mutatja, hogy hibái (sokat hánytorgatott hibás etimológiái) a kor jellegzetes tudományos stílusának hiányosságai közül valók. Míg erényei: máig túl nem szárnyalt adatgazdagsága, teljességre törekvése, rendszerépítő igyekezete és hihetetlen tájékozottsága a nemzetközi szakirodalomban, évszázad múltán is 42
