Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Hoppál Mihály: A Magyar mythologia helye és értékelése
fennmaradt, és mennél dúsabb e nemű néphagyományos nyomok még újabban is e népeknél.”18 Ezután pedig részletesen felsorolja a finn mitológiával kapcsolatos forrásait, köztük elsőként említve Elias Lönnrot (1802—1824) Kalevala-jának 1835-ös kiadását, bár megjegyzi, hogy ő az 1853-ban kiadott Schiefner-féle német fordítást használta. A finnek nemzeti eposzának összeállítója19 szintén beletartozik abba az európai szellemi vonulatba, melynek tagja a múlt század első felében a nemzeti mitológiák megteremtésén, a szájhagyomány segítségével annak megmentésén fáradoztak — nem kis mértékben Grimmék hatására. A vidéki orvos Lönnrot a néphagyományból költészetet, a vidéki pap Ipolyi pedig tudományos művet állított össze, de törekvésük célja azonos volt: egy hajdani mitológiai rendszert akartak rekonstruálni. Személyes kapcsolatot tartott a finnugor kutatásait akkor elindító Reguly Antallal is, akinek „kegyéből” terjedelmes, kétkötetnyi gyűjteményt (Dis- sertationes Academicae Finlandenses)20 kapott, melynek nagy hasznát vette, s mivel abban az időben a tudományos értekezések nyelve latin volt, Ipolyi az ott talált adatokra gyakorta hivatkozott. így például Chrisfrid Ganander: Mytholo- gia Fennica21 című munkáját vagy tízszer idézte, többször, mint az elmúlt két évszázad alatt a teljes magyar mitológiai szakirodalom együttesen. S végül még egy jellemző adat tudósi érdeklődésének nyitottságára. A Mythologia végén, húsz sűrűn nyomtatott oldalon azokat az újabb „adalékokat” adta közre, melyeket a mű befejezése és kinyomtatása közötti időben gyűjtött. Ezek között találjuk a következőt, s idézzük példaként a késő utódok számára: „későn veszem már szinte Castrén22 (a kurziválás Ipolyitól) várva várt finn mythológiáját: Vorlesungen üb. d. finnische mythologia, in auftrage d. k. akadem. d. wissensch. ausd. schwedishen übertragu. m. anmerkungen begleit. v. A. Schifner. St. Petersburg 1853 (a német könyvkereskedésbe csak 1854 húsvéti vásárral jött); mit azért az illető helyeken nem használhattam... ”23 — a hosszú jegyzetben sajnálattal állapította meg, hogy a mű nem az, amit „a legnagyobb finnistától” várt. Nem összefoglaló mű, hanem csak a nagy utazónak 1851-ben tartott egyetemi elődásai, illetve a kéziratoknak a betegágyban átjavított változata és annak kiadása. Világos e megjegyzésből, hogy Ipolyi nemcsak azonnal megszerezte ezt a finnugor mitológiai munkát, de át is olvasta. Ez az apró epizód jól mutatja, mennyire nyitott volt az új elgondolásokra és nem volt elfogult sem perzsa, sem más irányban, az adatok érdekelték, illetve azok lehetséges magyar párhuzamai. Említsünk itt meg néhányat a korszak magyar mitológiai munkái közül is, azért, hogy érzékelhessük azt a tudományos légkört, amelyben Ipolyi műve megszületett — ezeket részben szakirodalomként is használta. Még 1817-ben a Tudományos Gyűjtemény lapjain jelent meg Horváth János nagyszabású tanulmánya A’Régi Magyaroknak Vallásbéli ’s Erkölcsi Á llapottyokról,24 majd 41
