Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Katona Imre: Az Ipolyi-gyűjtemény habán kerámiái

ból, azok kombinációiból szinte tetszés szerint olvashatták ki a fazekasok nevét. Miután írásos forrásokból ilyent még nem ismertek, minden név különös jelentőségre tarthatott számot. A nevet tartalmazó feliratokkal már nem bánhattak ilyen önkényesen. A kutatók ugyancsak kedvelt vadászterülete volt a tárgyakon látható emblémák, címerek tulajdonosainak esetleges azonosítása. Különösen olyan jelekre figyeltek fel, melyek — ugyanúgy, mint a gótikus kőfaragó-jelek — nemcsak a mesternevet rejtik sajátos kalligráfiájukban, hanem egyben esetleg e kerámiák készítésének titkaira, alkotójuknak az alkímia birodalmában elfoglalt sajátos státusára is fényt vetnek.

A habán kerámiák egyike-másika több ilyen jelet hordoz külsején. Már 1870- ben a Felsőmagyarországi Múzeum Egylet második évkönyvében publikált három tál közül a harmadikon ilyen furcsa alakú jel van. A különös alakú jel egy összefoglalt MP betű M betűjéből nő ki. Formáját tekintve a 4-eshez hasonlít, a 4-es alsó szára alatt azonban — az esetek többségében — keresztszál fut át. A kiinduló motívum legtöbbször szív alakú, mint ezt az Iparművészeti Múzeum és a Krisztinkovics-gyűjtemény táljain láthatjuk, de olyan eset is előfordul, amikor a 4-es alakú jel betűin áll, mint ez az Ipolyi-gyűjtemény tálján van.12 (58. kép)

Az anabaptisták — így a habán kerámikusok is — különös jelentőséget tulajdonítottak Isten országa, vagyis a nagy világfordulat eljövetelének. Ezért a bibliának azokat a passzusait citálták előszeretettel, ahol erre vonatkozó utalás van. A nagy világfordulat bekövetkeztéről és várható lefolyásáról pontos elképzeléseik voltak, főleg Ezekiel próféciái és János Jelenések könyvének alapján. Szerintük a nagy kataklizmában mindenki elpusztul, csak ők: Isten tanúi, az új hit hívei maradnak életben. Isten azonban egy bizonyos jellel megkülönbözteti azokat, akiket a pusztulástól megkímél. E jel mikéntjére, formájára is találhatunk a bibliában — főleg Ezekielnél — utalást. A jókat a rosszaktól elkülönítő, megkülönböztető jel a tau, a héber alfabetum utolsó, 22. betűje. Ezt jegyzi az „angyal” a végítéletkor azok homlokára, akik bűneiket megbánták és kiérdemelték Isten irgalmát. (Ezekiel: 9, 4). Ez azonban alapvetően különbözik a tálon levő sajátos jeltől, s azzal nincs összefüggésben.13

Voltak és ma is vannak, akik a habán kerámiát egyértelműen Itáliából eredeztetik. Nem veszik figyelembe, hogy a 16. század közepén és végén már Nyugat-Európa szinte „összes” országaiban ismerték a fajanszkészítés „titkát”. Ezért az újkeresztény kerámia stíluseredőinek vizsgálatánál egyre inkább az az álláspont nyer igazolást, hogy a habán kerámia nem közvetlen, hanem közvetett úton kapcsolódik Eszak-Itália — elsősorban Faenza — művészetéhez. A közvetlen hatás hirdetői ezt az általunk ismertetett sajátos jelet és az Iparművészeti Múzeum 1610-es ovális tálján látható zászlós emblémát is felhasználták álláspontjuk igazolásához. Úgy vélték, ezekben a Jelekben” bottega-jelek, illetve műhelyjelek rejtőznek. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy ezekben szó sincs ilyen jelekről.

204