Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Katona Imre: Az Ipolyi-gyűjtemény habán kerámiái
még a régi stílus reminiszcenciájaként — kettős kék körben és zöld koszorúban E R W-betűk, szépen kalligrafált 1679-es évszámmal. (54. kép) Ilyen delfties mintájú korsója Réti Gézánénak (Bp. XI. Sasadi út 178.) is van, ugyancsak 1679-ből, valamelyik harangöntő céh emblémájával. Míg azonban a korsó testét — annak alsó részét —,háromkaréjú levelek, sások és ötszirmú virágok díszítik, az Ipolyi-gyűjtemény tálján a tátika- és más, különböző alakú virágoktól a sás díszűekig, az új stílus minden motívuma megtalálható. Bár az új stílus erőtlenül már a 60-as évek elején jelen van, elsősorban a kék díszítő szín elterjedésében és a delfties jellegű motívum-képzésben, csak a 70-es évek közepén virágzik ki és válik a habán kerámiákon ha nem is általánossá, de a korábbiakhoz képest jellemzőbbé. 1674-ből már szép delfties darabokkal rendelkezünk a volt Krisztinkovics-gyűjteményben és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Krisztinkovics Béla még úgy vélte, hogy még csak nem is egy műhely, hanem egy-egy mester dolgozott delfties stílusban, mint például 1869-től a dejtei Odler (Adler) Imre.9 A delfties stílust már csak azért sem lehet egy mester — esetleg egy műhely — produktumának tekinteni, mert ez már akkor jelen van a magyar kerámiaművészetben, amikor a kizárólagos művelőjének vélt kerámikusok még nem is szerepelnek. Krisztinkovics álláspontjának másik gyengéje, hogy olyan edényeket tulajdonít Odlernek, melyek nemcsak nem egy mester, de még csak nem is egy műhely munkái. Nem tudjuk, egy vagy több műhely dolgozott-e az új stílus követelményeinek megfelelően, tény azonban, hogy az új stílus mellett és nemegyszer vele párhuzamosan a régi is változatlanul él. Több olyan tárgyat is ismerünk, melyben mindkét stílus egyszerre felfedezhető. Az Ipolyi-gyűjtemény talpas tálja közismert forma, már pusztán emiatt sem tekinthető egy műhely munkájának. Ismert párdarabjai későbbiek (1686, 1687, 1691) és felbukkanásuk annyira esetleges, hogy a tálat a magyarországi habán műhelyek jellegzetes darabjának tekinthetjük. (55. kép) Míg a zalaegerszegi múzeum és az esztergomi Balassa Bálint Múzeum táljain — azok öblében — reneszánsz virágtő van, az 1691. évi tálon az évszámon kívül olyan vonaldísz is található, mely a 16. századi habán kódexek záró- vagy kezdődísze.10 Csak érdekességként említjük, hogy az egyik analóg tál, az 1686-os évszámú, a zalaegerszegi múzeumban van és Lenti várának 1977—78-as ásatásakor került elő egy ugyancsak reneszánsz virágdíszes korsóval együtt. (56. kép) Az új stílus megjelenését az anabaptisták 1660-as évek elején lebonyolított követjárásaival magyarázzák, melyeknek az volt a kimondott vagy kimondatlan céljuk, hogy a tatárok 1663. évi hadjáratakor feldúlt Haushaben-jeik újjáépítéséhez a holland mennonitáktól pénzt szerezzenek. A követjárásnak korabeli nyomai is vannak kódexeikben, mindazonáltal a kínaias hatások átvétele a kor divathullámával is megmagyarázható anélkül, hogy a németalföldi személyi kapcsolatuknak túlzott jelentőséget tulajdonítanánk. Ugyancsak a 17. 202
