Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Rottler Ferenc: Ipolyi Arnold történelemelméleti munkássága

mindennapi életére, szokásaira, életmódjukra, viselkedésükre nyújtottak jó eligazítást.

A polgári történetíró művelődéstörténeti koncepciójából természetesen nem hiányozhatott az ipar, a kereskedés, a céhek, a bányaművelés története sem. Az életpálya által adatott Besztercebánya története mindezekhez nagyszerű példatárat jelentett. így jutott hely Ipolyi művelődéstörténeti vázlatában a városi szabónak, cipellősnek, lakatosnak, aranyművesnek, vargának, irhásnak és más mestereknek.

A művelődéstörténeti tanulmányban természetesen szó esett a szűkebb értelemben vett kultúráról is. Egykorú papok, iskolai tanítók, kórház, orvosok, épületek, szobrászok, festők, harangok bemutatására nagy teret szentel, és mindazokat az adatokat felhasználta, melyek a híres város történetét gazdagították. Ipolyi történetfelfogására jellemzően a legkevesebb hely a királyoknak, főuraknak és a hadvezéreknek jutott. A magyar művelődéstörténeti szintézisnek ígéretes előzménye volt Ipolyi kiváló tanulmánya.

Részekből rakható össze az egész — vallotta Ipolyi Arnold, s ezért nem véletlen, hogy a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésein Ipolyi vezetésével egy-egy művelődéstörténeti témát — iparélet történeti fejlődése, hadtörténelem, nemzetegység és államnyelv — tűztek napirendre. Jogos volt a derűlátó tervezés, hogy a részproblémák feldolgozása után meg lehet írni a szintézist.

1876-ban a rimaszombati gyűlésen fejtette ki Ipolyi, hogy az összefoglaló művelődéstörténet nemcsak a tudomány, de a nemzeti lét egyik feltétele lehet. Ezeket írta:

„Szólották előttem a történelmi kútfők vizsgálatáról s a történetanyag feldolgozásáról, a történelmi kritikáról s előadásról, a nemzeti művelődéstörténet adatai kutatásáról s annak megírásáról.

Én magam is, mint ezen mívelés alá fogott pariagaink egyik munkása, érzem, mennyire elhanyagolt ez irányban minden tér, és mennyi a teendő mindenfelé. Sőt az utóbbit, nemzeti művelődéstörténetünk fejlesztését, nemcsak munkálkodásunk fő feladatául tekintem, hanem a vele összefüggő kultúrái kérdések szerencsés megoldását nemzeti létünk egyik föltételének tartom.”

Szép terve sajnos nem sikerült. Hivatali, közéleti elfoglaltságai akadályozták munkáját. Nagyváradi püspöki kinevezésének előzményei, a döntés, majd a költözködés nemcsak idejét, de energiáját is igénybe vették. Beteg lett, s száz esztendővel ezelőtt, 1886 decemberében elhunyt.

Tudománytörténetünk vesztesége, hogy Ipolyi terve nem valósult meg. Még sajnálatosabb azonban az, hogy a magyar művelődéstörténet szintézise a mai napig sem készült el.

Ez azonban nem ennek az írásnak a témája.

18