Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
Dunántúl Szabad rajzú hímzések108 Az általában rábaközinek nevezett, de az egész Nyugat-Dunántúlra (Veszprém, Vas, Zala, Győr és Moson megye), sőt a nyugati Felvidékre, továbbá Ausztria és Morvaország109 egy részére jellemző, főként lapos öltéssel varrott szabad rajzú hímzéseken a négyzetes (kazettás) elrendezésű, nagy méretű virágbokrok alkotják az uralkodó motívumot. Az indadíszes, keskeny mesterke fölött ismétlődő főmotívumok a hímzett felület vízszintes tagolását hangsúlyozzák. A vázából kinövő, hajló virágszálak részarányos elrendezésűek, mellettük, de gyakran egyenesen beléjük szerkesztve egymással szembenéző madarak vagy állatalakok tűnnek fel. Ezek a motívumok reneszánsz előképekre vezethetők vissza. A sokszori másolgatás során az eredeti példaképek könnyed szerkezetét, finom rajzát, aprólékos kidolgozását elveszítették. A szárak megvastagodtak, a virágok — főként gránátalmák és szegfűk — tovább stilizálódtak. Az ágasbogas indák néha annyira összefonódtak, hogy a motívum valóságos szerkezete csak a figyelmes szemlélő előtt világos. Közben új elemek, főként apró madarak és elszórt virágok kerültek a levegős helyekre, így az egész tömötté, zsúfolttá vált. Az egymás mellett sorakozó virágbokrok között üresen maradó teret egyszerűbb virágkompozíciók, gyakran a főmotívum egy részlete tölti ki. Alapanyaguk többnyire durva kendervászon, ritkábban finomabb lenvászon. A hímzőfonal általában festett színes gyapjú vagy piros pamut. Szálán varrott és keresztöltéses munkák110 Nyugat-Dunántúlról szálszámolással varrott darabokat is ismerünk. A legrégibbek mindkét oldalukon (színén és fonákján) egyforma keresztöltéssel készültek. A motívumok elhelyezése és szerkezete sok rokonságot mutat a szabad rajzú hímzésekkel. A keskeny mesterke felett vagy annak mindkét oldalán részarányos virágbokrok változatai a legkedveltebb minták. Az alapcsík és sáv rajza általában egyszerű és geometrikus, szövött előképek emlékét sejtetik. A korsóból kinövő tulipános, szegfűs, gránátalmás virágcsokor gazdag, gondos rajza elegáns reneszánsz hatást mutat, s leginkább a XVII. sz-i recemunkákra emlékeztet. Feltűnő a morva és osztrák területek fonalas munkáihoz való hasonlóságuk. Érdekes megfigyelni, hogy néhány darabon a virágokat kitöltő ismétlődő mintázat nem a szálszámolásos hímzéseket, hanem a korábbi mértani mintájú, lapos öltéses technikát utánozta. Jellegzetesek azok az erősen geometrizált szegfűcsokrok is, amelyeket az Ipolyi-gyűjteményben néhány kivételesen szép darab képvisel. 185
