Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
Szent Györgyöt ábrázoló, a Nemzeti Múzeumban látható recés oltárterítője 1660-ban készült,68 a Zala megyei Zsid község oltárterítője szintén recehímzés, s bibliai jeleneteket ábrázol.69 Lorántffy Zsuzsanna kitűnő rajzú olasz keresztöltés technikájú úrasztali térítője, amely a négy sarkában a négy evangélistát ábrázolja, egyedülálló művészi darab. A motívum a reneszánsz virágindás keret négy sarkában helyezkedik el. A térítőt a sárospataki Református Múzeumban őrzik.70 Egyes darabok bizonyára mintakönyv alapján készültek, mint azok az evangélista jelképeket ábrázoló hímzések, melyek a már említett Teleki Józsefné Árva Bethlen Kata recebetétes terítőin láthatók a debreceni, küküllői és olthévízi református egyházakban,71 vagy amelynek Szent Jánost szimbolizáló sasfigurája Barkóczi Mária 1665-ben hímzett térítőjén is megtalálható, bizonyíthatóan egy XVII. századi mintakönyvből származik.72 Azok a pelikános, szarvasos, szálánvarrott technikával készített darabok, amelyeknek csupán XVIII—XIX. századi népi változatait ismerjük, ugyancsak a reneszánsz mintakincsre vezethetők vissza. Pávás hímmel varrott, arannyal és ezüsttel töltött recemunkáról már 1595-ből is tudunk.73 Ez a motívum a népi hímzésekben is kedveltté vált. A sárkányos, oroszlános, madaras (kétfejű sasos) és állatalakos címerábrázolások mintáit helyben tervezhették, bár ezeken is érezhető az idegen példaképek hatása. A finom és lendületes rajzú növényi minták szintén a mintakönyvek hatását mutatják. Hazánkban a XV—XVII. századi feljegyzések sokféle ilyen motívumot: fennálló virágú, rózsás (széles virággal varrott, apró rózsával), csillagos, szőlőfejes, pomagránátos, olasz korsós, nagyszemű virágos, szegfűs récékét említenek. A kígyós hímmel varrott recéjű lepedők mintájában azoknak a füzéres díszű népi varrottasoknak az őseit láthatjuk, amelyeknek a hajlataiban egy-egy részarányos virágbokor került elhelyezésre. Az ilyen minták különösen Erdélyben és az Alföld keleti részén voltak gyakoriak. Torockó környékén hagyományosan nagykígyós mustrának is nevezik őket.74 A leszámolható receminták alkalmasak voltak szálánvarrott vagy keresztöl- téses hímzésekre is, a XVI—XVII. századból feltűnően kevés ilyen jellegű darabot ismerünk. Ugyanakkor a XVIII—XIX. századi dunántúli, alföldi és erdélyi népi kézimunkáink gazdag tárházát őrizték meg azoknak a virágmintás, csillagos, geometrikus rajzú, sőt nemegyszer figurális hímzéseknek, amelyeknek az eredete kétségtelenül reneszánsz és kora barokk motívumokra vezethető vissza. Forrásuk a XVI—XVII. század viszontagságai között elpusztult munkákban keresendő.75 A hímzésminták példái mellett a behozott selyemszövetek motívumai is hatottak hímzéseinkre. Rábaközi szálánvarrott népi munkákon az olasz brokátok hálós szerkezetét és fennálló virágait fedezhetjük fel.76 A nyugatdunántúli varrottasokról ismert olasz korsós virágbokrok két oldalán feltűnő 176
