Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Gombos Károly: Ipolyi Arnold keleti szőnyeg-gyűjteménye
megelőzte a tár szőnyegeinek újbóli konzerválása és restaurálása. Cséfalvay Pál igazgató kérésére az Iparművészeti Múzeum textilrestaurátor műhelye teljes erővel dolgozott a nevezetes gyűjtemény szőnyegeinek rendbetételén, az 1976. és 1977. évben harmincnyolc darab szőnyeget tisztítottak, konzerváltak és restauráltak az Iparművészeti Múzeum szakemberei. A munkálatokat személyesen Gombos Károly, a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum igazgatója irányította. (Az úgynevezett „Szent Jobb Szőnyeg” tisztítását — 15. századi régi örmény sárkányos szőnyeg, ezekből néhány példány maradt fent az egész világon — magam irányítottam és vettem részt benne, mivel a szőnyeg tisztítása a több száz éves szennytől, majd alábélelése nagy figyelmet kívánt. G. K.). Prokoppné Stengi Marianna 1977-ben kiadott „Az esztergomi Keresztény Múzeum története” című munkájában pontosan érzékelteti az Ipolyi-féle gyűjtemény hányatott sorsát, míg végül sok veszély után ez a kollekció Esztergomba került, röviden említi a keleti szőnyegeket is. A jövő műtörténészei számára van még feladat, mivel a gyűjtemények — s benne a keleti szőnyeg-kollekció — újbóli értelmezése, sorsának alakulása fontos kultúrhistóriai tény.3 Részletesen ki kell térni az Ipolyi-féle keleti szőnyeg-gyűjtemény 1977. évi kiállításának hazai és nemzetközi sajtóvisszhangjára. A legtartalmasabb hírt az „Új Ember” közölte, s tudósított a „Magyar Nemzet”, a „Népszabadság”, a „Hétfői Hírek”, az „Iránytű” és a „Karaván”, a „Budapester Rundschau”, az „Esti Hírlap” és ez a hírverés 1977- és 1978-ban folytatódott.4 Cikkek jelentek meg a „Magyar Nemzet”-ben a „Katolikus Szó”-ban, a „Kisiparos Újság”-ban, az „Utazási Magazinéban, s a képeslapok: az „Új Tükör”, a „Nők Lapja”, a „Lakáskultúra”, ezenkívül az „Új Forrás” című folyóirat (Tatabánya), továbbá a „The New Hungarian Quarterly” (Budapest) szőnyegek képeivel illusztrált kisebb tanulmánynak beillő híradást közölt le, s az érdeklődésre jellemző, hogy a népszerű rejtvényújság, a „Füles” is képes riportban számolt be az esztergomi Keresztény Múzeum keleti szőnyegkiállításáról.5 A Német Szövetségi Köztársaság jeles textilfolyóirata, a „Heimtex” már 1977- ben tanulmányt jelentetett meg a sorok írójától az esztergomi Keresztény Múzeum Ipolyi-féle szőnyegeiről, leközölve a műtárgyak összes fényképét. Tették ezt azért, mert a Magyarországon őrzött nagyszerű keleti szőnyeg-tárak nagyon kevéssé ismertek a külföldi kutatók előtt, s a külországi kutatók tudják, hogy az esztergomi múzeum is a régi alapítású intézmények sorába tartozik, ahol jeles keleti szőnyegeket őriznek és ezek publikálása a szakemberek és a gyűjtők eligazodását szolgálják. (Károly Gombos, „Ungarn präsentiert kostbare Teppiche. Ausstellung im Christlichen Museum zu Esztergom”, Herford. 1977).6 Heinz Hegenbart német művészettörténész és ismert szőnyegszakértő is 160
