Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
A szigeti apáczák
89 Sziklakeménységűek e romok s mégis napról napra tiinedez- nek, de nem is csoda, hisz a százados viharokon kívül, melyek fölöttük elzúdultak, folytonosan hatalmas ellenség fogja körül: a mellettük elhaladó Duna, mely tavaszi áradatával rendesen nekik ront, s ha már a lassú víz is partot mos, hogyan állhatnának ellen e megvénült romok e feldühült folyam pusztító rohamának? A tavaszi áradat rendesen megújul s mire a Duna ismét medrébe visszatér, e romokat megzilálva, kevesbedve találjuk. S igy a jövő nemzedék talán már a helyet sem fogja ismerni, hol a világ örömeiről lemondott ájtatos szüzek zárdamagányban éjjel nappal zengék buzgó szívvel a zsolosmákat saját és felebarátaik üdvéért!. . Midőn e sorokat már megírtuk volt; értésünkre esett, hogy e zárdatemplomból két árva, igénytelen kőemlék maradt főn, mindkettő csak töredék, mindkettő megviselve. Rövid történetök ez: Az 1848—1849-iki hadjáratok alkalmával az esztergomi szigeten sánczok hányattak fel. Ez alkalommal s e czélra e zárdának'a Dunától befelé a földek közé terjedő alapjai közt is történtek ásatások. Sok veres márvány darab találtatott ekkor, sőt egy helyen márvány lépcsőkre is akadtak; de ezek minden közelebbi megvizsgáltatás nélkül, a sánczok felsőbb parancs folytán újra megsemmisíttetvén, ismét behányattak. Ekkor ásatott ki az említettük két kőemlék is, melyek most a föld tulajdonosának, Tóth József urnák szivességéből birtokomba kerültek. Az egyik, még épebb emlék egy oszlopfö (Kapital), bizonyára a templom egyik oszlopáról, még a vaskapocs is benne van. Alakja után Ítélve, az úgynevezett korinthi oszlopfők osztályába tartozik, akanthus levelekkel lévén feldíszítve, de igen egyszerű s azért jóformán csak valamely mellékoszlop ékességéül szolgálhatott. A másik igen vastag veres márvány darab, egy síremlék töredéke. Midőn kiásták, még ép volt, de az ásók kegyeletlensége ösz- szetörte! így vagyunk mi rendesen régi emlékeinkkel.
