Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Jánoslovagok
43 nak, hogy e konvent a mohácsi csata után is legalább névleg és minden esetre lovagok nélkül, czímben létezett; úgy mindazáltal, hogy legalább töredékben fenmaradt jószágait a czímzetes lovagfőnök birtokolta; így olvassuk 1698. évről, hogy Ruber Pál esztergomi kanonok és lovagfőnök: R. D. Paulus Ruber Magister Crucigerorum S. Trinitatis et S. Stephani Regis de Calidis aquis prope Strigonium, Alsó Ozorócz helység felett, mely 1404. évben, mint láttnk Fülöpnek hűbérbe adatott, de idők folytán más kezekbe került, újra Fülöp utódjának, Otlik Mártonnak adja hű- bérbe, oly feltét alatt, hogy első évben, a mint e helység mostani bitorlóitól visszaszereztetni fog, negyven, azontúl évenkint nyolcz- van magyar forint hűbért fizessen . . Azonban, hogy mily zavar és homály nehezült ekkor már mind arra, mi ez egykor oly hires konventre vonatkozott, eléggé mutatja az, hogy e Ruber Pál csak Otlik figyelmeztetése folytán tudta meg, miszerint Alsó Ozorócz helység, é konvent birtoka volt! Sőt maga az esztergomi káptalan is, mely ez okmányt kiállttá, e konventnek még csak czimét sem tudta már helyesen, így czímezvén Rubert: „R. D. Paulus Ruber Magister Crucigerorum S. Trinitatis et S. Stephani Regis de Calidis aquis prope Strigonium11! ‘) . . . Sic transit gloria mundi. így pusztult el e konvent. Az idők súlya alatt összeroskadt, a vész és viharok hatalma porba sujtá s most már kő sem jelöli helyét, csak ásó, kapa hoz néha földszinre egy egy már vány darabot \ árva emlékéül a régi dicsőségnek! . . . Elkisértük tehát általános vázlatokban bölcsőjétől sirjaig e konventet; de azért még meg nem válhatunk tőle, hátra lévén még több ide vonatkozó érdekes tárgy, mely tüzetesebb fejtegetést érdemel. E czikk elején érintők, hogy ez esztergomi konvent volt e lovagrendnek magyarországi főkonventje. Ezt emez adatok bizonyítják : III. Orbán pápa 1187. évi említett levelében világosan mondatik, hogy hat névszerint felhozott egyház, illetőleg lovagház, s ') Esztergomkáptalani levéltár. Acta Széplak Fasc. 12. Nr. 4.
