Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Az irgalmas nénék Magyarországban

145

napról napra szaporodó, elvadult, szegény, elhanyagolt, tudatlan és árva gyermekeknek szív- és elmebeli képeztetésére, az isteni félelem, alázatosság és munkaszeretetbeni nevelésére valamikor már gond fordíttassék : úgy szívből örvendhetünk, hogy U cs. kir. Felsége a mi legkegyelmesebb urunk kegyelme, s ő cs. kir. Fensége, főherczeg kormányzónk legbuzgóbb közbenvetése, valamint több nemeskeblű emberbarát segélyadományai által Fő- magasságodnak sikerült, az Isten dicsőségére, a hon javára véghezvitt annyi tette után, e társulatnak is, mely jótékony működését mindenütt oly fényesen bebizonyító, mindazon áldások kíséretében, melyek hozzá csatolvák, e városban is munkakört szerezni. Fogadja azért Főmagasságod legbensőbb hálánkat, melyet kifejezni kötelességemnek tartom.

De legyenek önök is Pauli sz. Vincze leányai! Magyaor- szág fővárosában, a Szentlélek galambjai gyanánt üdvözöltek, kik nekünk az egyház bárkájából, a szükség és nyomornak korunk által kiárasztott tengerén segélyt hoznak, a szenvedőnek az olajágat — a szeretetnek balzsamát — megviszik, s az elhagyatott kisdedek őrangyalai leendnek.

Kiváltkép önt üdvözöljük mélt. grófnő, e társulatnak nagy- tiszteletii tartományi főnöknője; ki magas származású családjának igényei- és fényéről lemondott, csak hogy Istennek, a szenvedő emberiségnek szolgálhasson; ki semmi fáradság, semmi áldozattól sem ijedt vissza, hogy testvéreit e hősnéit a k óvodáknak és mindazon tanyáknak, hol az emberi ínség és nyomor menhelyet keres, és segélyért kiált, hozzánk elvezesse. Azt, mit ön és testvérei érettünk tesznek, a világ csodálni, megjutalmazni pedig egyedül a mennyország képes. Én megvagyok győződve, hogy testvérei mint a kér. szeretet hiv képviselői, miként mindenütt, úgy itt is befogják bizonyítani, hogy bizonyos szerzetes rendszabály alatt álló hölgyek, a tapasztalástól vezéreltetve, az egély szellemébeni működésre kiküldve, az emberiség javának érdekében mily tömérdeket tehetnek. Önök bizonyára itt is, miként több más városban, a jótékony nőegyleteket gyámolítaudják, erejüket egyelőre teljes szeretet és buzgalommal az elhagyatott sze- gény gyermekek üdvére szentelendik ; hogy magokat lehető leghamarabb a szegények s betegek ápolására is áldozhassák. Isten,

10