Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Az irgalmas nénék Magyarországban
137 a halhatlan emlékű gróf Festetics György leányának szülöttje, gróf Batthyányi Miklós, cs. k. kamarás hátrahagyott özvegye és csillagkeresztes hölgy, édes hazánknak egyik legnemesebb és legjelesebb leánya. Született a boldogult Nagy-Czenken, Sopron vármegyében, 1783-ban november 4-kén, és a szent keresztségben, melyet Szombathelynek első, nagynevű püspöke, Szily János ada rá, Francziska nevet nyert. Kitűnő nevelésben részesülvén szülői házánál, férjhez ment 1802-ben német-újvári gróf Batthyányi Miklóshoz, kinek az atyja Széchenyi, legkedvesebb szülöttjét azon szavakkal adá át, melyekkel egykoron II. Endre magyar király Erzsébet leányát adta, bizta thüringiai Lajos követére, mondván: „Lovagias becsületességedre bízom legdrágább kincsemet.“ Az uj házaspár az öreg Batthyányi gróf halála után nem sokára Vas vármegyébe, Pinkafőre költözött át, és a téli hónapokat kivéve, az ottani várban lakott ezután állandóan, különös élvezetet találván a Pinka csodaszép és vas-szorgalommal művelt völgyében. A szellemdiis és angyali jóságú fiatal grófnő rövid idő múlva az egész vidéknek jótékony angyala lön, ki segített, ahol csak segíthetett; és vigasztalt, a hol csak vigasztalhatott. A pinkafői iskola évkönyvében többek közt a következő érdekes adatokra találunk, melyek a boldogultnak példátlan jótékonyságát legszebb világba helyezik: 1808-ban tűzvész pusztított (Pinkafőn), 22 ház lön a lángok martaléka. Gróf Batthyányi Miklós és testvére 1400 frt. Francziska grófnő 500 forinttal járult a károsultak fölsegélyezéséhez. — 1815-ben márczius 8-kán ismét 36 ház égett le. Ez alkalommal gróf Széchenyi Ferencz 1000, Francziska grófnő pedig 400 forintot áldozott. — 1817-ben, február 2-kán a mezőváros nagy része prusztíttatott ismét el a lángok által, annyira, ht»gy száznál több lakház és 8 emberélet esett nekik áldozatul. Ekkor a nemes grófnő 1000, édes atyja, gróf Széchenyi Ferencz 1000, Lajos testvére 200, és Pál testvére 300 forinttal siettek a károsultak segélyére. Említeni sem kell, hogy a boldogult volt az, ki atyja és testvérei segélyéhez folyamodott. Aztán ez csak a kész- pénzbeli segítség vala. Sokkal többre ment az, a mit grófnőnk termesztményekben adott minden alkalommal az égetteknek. Az utolsó tűz télen fosztott meg sok családot hajlékától és mindené-
