Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Vincze utolsó évei és halála

123

foglalom el a helyet? (Luk, 13, 7.) De ne legyen az én, hanem legyen a te akaratod.“

Vincze mindinkább elgyengült; éjjel nem tudott többé aludni, — ebből álomkór támadt, és ő ezt a halál nővérének nevezte. A nővér, úgy monda, itt van már, a testvér csakhamar fogja azt követni, és igaza volt. Nyelve nem sokára elakadt és csak nehezen birt még dadogni. Midőn az utolsó kenetet vette föl, tanítványai könyes szemekkel állták körül ágyát és egyik a többi nevében megkérte Vinczét, hogy áldaná meg őket. Vincze erre föleme- ló fejét és nyájas pillantást vete tanítványaira és az áldásnak első részét érthetőleg mondotta el rájok, de az utolsó szavakat már ki nem birta ejteni. A rákövetkezett éjszakát nyugodtan töltvén szüntelen Istenével foglalkodott. Midőn az álomkór ismét nagyon erőt vett rajta, csak az Isten nevét kellett említeni, és ő azonnal íölébredt, semmiféle más beszéd nem hatott rá. Legkedvesebbek voltak előtte e szavak: Deus in adiutorium meum intende. Uram, ügyelj segítségemre. Erre azonnal feleié: Domine ad adjuvandum me festina. Siess Uram segítségemre. Végre 1660-ban September 27-kén reggeli négy óra után tért vissza teremtőjéhez tiszta lelke e bizalomteljes sóhajjal: Ki a jó ügyet kezdette, be is fogja azt végezni. Élte olyan csendesen aludt ki, mint a lámpa, melynek nincsen többé olaja. Temetésére töméntelen ember sereglett össze, ki az emberiség jótevőjének adta meg az utolsó tiszteletet, és kit a nép már életében és halálakor szent gyanánt tisztelt, azt XII. Kelemen pápa 1737-ben fölvette e szentek sorába.

És ott fénylik most a kath. egyház egén Vincze, mint a legfényesebb csillagok egyike, és neve eltörülhetlen betűkkel van az emberek szivébe írva, mint az emberiség egyik legnemesebb, legtündöklőbb tagjáé. „Dolgozzál és imádkozzál“ volt jelszava, és ennek aképen felelt meg teljes életében, hogy méltán kérdezrr

hetni, váljon ő is hozzánk hasonló gyönge halandó volt-e ? 0 az Ur szőlőjében olyan munkás volt, ki a vadon pusztákat édenné változtatta át és a viruló vidékeket oly sikerrel ápolta, hogy gyümölcseinek még most is örvend a föld kereksége és örvendeni fog a világ végéig. O oly tanító volt, ki élte kora hajnalától fogva késő estéig tanított öreget és fiatalt és ki milliók szivébe vetette Isten igéjének magvát. Oly tanító volt, ki még most is tanít Iá-