Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Az irgalmas nénék alapítása

115 Ha reggel felébredtek, legyen első gondotok Istent imádni, és este egy jó gondolattal hajtsátok le a nap fáradalmai után fejeteket nyugalomra. Ne hivalkodjatok, ne henyéljetek soha. Ha a betegek és szegények körüli szolgálat engedi, varrjatok, fonjatok. Oh édes leányaim, az embernek dolgoznia kell, hogy megszerezze min­dennapi kenyerét. Az idő igen drága és Isten számot fog kérni arról, hogy mikép használtátok azt. Éljetek egymásssal békében; mindenkinek megvan közőletek a maga hibája; és ha ti meg nem tudtok férni testvéretekkel, hogy férjen meg az veletek? Legyetek mindenütt és mindenkoron sze­rények, édes leányaim. Becsüljétek meg egymást, minthogy mindnyájan azon Urnák álltok szolgálatában, ki nagyobb, fenségesebb a föld királyai és fejedelmeinél. Láttatok-e már aranyos ruhát ? Ugy-e mily szép fényes az! és értéke nagyban nő, ha drága kövekkel ékesíttetik föl. Édes leá­nyaim, ti soha engedelmességből nem fogtok olyasmit tenni, a mihez egy gyémántot nem fűznétek, A ti hivatástok Isten egyházában igen-igen nagy; mert ti vértanuk vagytok.“ És ezen jó mag, melyet Vincze lelki leányainak szivébe hin­tett, jó földre talált és százszoros gyümölcsöt termett. Elvitték azt a jó nénék szivükben a szerencsétlenség, el a nyomorhoz, el a döghalál iszonyatos mezejére, el a vészt és haláltszóró ágyúk kö­zé. Elvitték ők mindenhová a keresztet, és az üdvöt, mely a ke­reszten született, el a forró égöv tájaira, el az éjszak fagylaló, zordon vidékeire. Es midőn Gonzaga Luiza meghítta őket a len­gyel földre, többre becsülték a szegény betegek ápolását, sem­mint a királyné körötti szolgálatot. Szivreható ezt Vincze szájá­ból hallani: „Ajánlom, igy szólt ő 1657-ben dec. 2-kán egy con- ferentiában, imáitokba nénéinket, kik Lengyelhonban vannak, és kik gyönyörűen bizonyították be, hogy őket az igazi irgalmas nénék szelleme lelkesíti. Tudva van előttetek, szeretett leányaim, mily kitünően fogadta őket Lengyelországban a királyné, ki miu­tán időt engedett volt nekik az ottani szokások és a lengyel nyelv némi megtanulására, igy szóla hozzájok: „Itt az idő, szeretteim, 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom