Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Vincze üdvös működése
106 clezte el, hogy a franczia püspökök vetélkedtek e példája követesében. Míg Vincze Párisban fejtett ki ily bámulatos tevékenységet, missionarius papjai, a lázáristák, Francziaország minden részében, sőt túl annak határain is, ernyedetlen buzgalommal dolgoztak az Ur szőlőjében és sok helyeken missióházakat alapítottak, melyek közöl az első 1642-ben Rómában keletkezett, a második Genuában és a harmadik Turinban, Lengyelország, Irland, Tunis és Algir csak hamar követte Róma ebbeli példáját és missióházakat állítottak. És Vincze az egykori rabszolga könyörado- mányokat gyűjtött Francziaországban keresztény rabszolgák kiváltása végett, és sikerült is neki haláláig mintegy 12,000-nek kiváltása. Amissiók száma pedig, melyek éltében tartattak, 900-ra megy. Az apostol annak, ki a gonoszság utairól egy lelket visz- szavezet és megment, bünbocsánatot igér. Oh mily kimondhatlan boldogságnak kellett túl a síron arra várakoznia, ki ezrenkint mentette meg a halhatlan lelkeket a kárhozattól 1 De Vincze fiait, a lázáristákat, nemcsak a lelki irgalmasság cselekedeteinek gyakorlatára küldé el a világ minden részeibe, hanem leikökre köté egyszersmind nekik a testi irgalmasságnak minden nemét is. Ki, úgy rendelte Vincze, ezen papi társulatba föl akar vétetni, annak el kell határozva lennie arra, hogy e világban mint zarándok éljen, hogy Jézusért szegény legyen; erkölcseit jóra változtassa, szenvedélyeit, rósz indulatait szivéből kiirtsa, egyedül Istent keresse, mindenkinek szolgáljon. Meg kell neki győződve lennie arról, hogy életének föladata nem az élvezetben, hanem a szenvedés és munkában áll. Tudnia kell, hogy a társulatban meg fog próbáltatni, mint az arany a tűzben és hogy meg nem maradhat senki e társulatban, ki meg nem alázza magát; de mégis lehet győződve arról, hogy ha megteszi azt, a mit tőle a társulat kíván, akkor megelégedett lesz e földön és túl a síron elnyeri az örök életet. Leirhatlan volt a nyomor, mely a harminczéves háború által Némethonra, jelesen Lotharingiára nehezedett, mely a svédek által legkegyetlenebbiil pusztittatott el. Rablás, öldöklés, gyújtogatás, fajtalanság, döghalál és éhség volt az ostor, melylyel Isten sujtá e tartományt. írva van, hogy egykoron egy kis gyermek fölvigyázat nélkül maradt a szabadban, és egy csoport éhes fiú
