A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
ségre vonatkozó adat. A tüzérség mint a 19. tüzér ezred esztergomi szae kasza, 1 parancsnok, 12 vöröskatona, 2 tábori ágyú és 12 puska erővel szerepel. A további események szempontjából a május 28-i létszámjelentés azért érdekesebb, mert nem kétséges, hogy a május 30-i, Párkány ellen megkísérelt támadásnál az esztergomi helyőrség az abban felsorolt kötelékekkel szerepelt. Az itt feltüntetett alakulatokon kívül május 29-én éjjel beérkezett Esztergomba a Budapesti II. vörösőr kerület Bandl-cso- portja. A kötelék Szombathelyről, karhatalmi bevetésből tért vissza a fővárosba és csak átutazóban csatlakozott a párkányi támadáshoz, illetve az azt végrehajtó esztergomi helyőrség csapataihoz. A Bandi különítmény körülbelül 1 zászlóalj volt, megerősítve 1 géppuskás szakasszal. A kötelék szereplése a május 30-i meghiúsult átkelésnél nincs felemlítve, míg ezzel szemben adat van arra, hogy a június 1-i tervszerű átkelési vállalkozás során első volt az átkelt csapatok között. Május 1-én „Parancs” jelent meg, amely arról intézkedett, hogy „Minden tényleges és népfelkelő tiszt és tisztjelölt, a hadirokkantak kivételével köteles harctéri szolgálatra jelentkezni.” Ugyanitt található hír, hogy a május 1-i ünnepélyes felvonulásban részt vett az esztergomi „.vörös ezred” vörös lobogója alatt. A díszmenetet Szabó István város- parancsnok, egy vörösőr díszszázad élén, lóháton vezette. Május 1-én alakult meg új szervezetében az esztergomi Vörös őrség, amely válogatás nélkül vette át a »-égi csendőrség, rendőrség, fogházőrség és nemzetőrség tagjait, Nyilvánvalóan a komáromi, május 1-én meghiúsult átkelés hatása alatt élénkült meg a Lajta—Ipoly védelmi vonal egész területén, illetve a Duna mentén az addig viszonylag nyugodt helyzet. Május 10-én a „Pozsony” vörös ágyúnaszád járőrmenetet végzett Esztergomig. Vissza- útban a hajó Garamkövesd irányából erős géppuska tüzet kapott, melyet ágyú- és géppuska tüzeléssel viszonzott. Két nappal később a „Pozsony” ágyúnaszád az Ipoly torkolatánál egy cseh géppuskás századot visszavonulásra kényszerített. A Vörös Hadsereg Parancsnokság május 14-én kiadott hivatalos jelentése arról számolt be, hogy az esztergomi III/19. zászlóalj a harctéren kiváló eredményeket ért el. Érdekes még a Hadihajós főparancsnokság május 20-án kiadott helyzetjelentése, amely szerint Párkány községben vasúti kocsik feltűnő nagy száma volt megállapítható, amely nyilvánvalóan a magyar határ felé irányuló személyi és anyagi utánpótlás megélénkülését jelentette. Megdöbbentő, de szerencsére sikertelen ellenforradalmi puccsot kíséreltek meg május 20-án Esztergomban. Szabó István, Esztergom város katonai parancsnoka letartóztatta a vörösőrség több, a proletáruralomhoz hű parancsnokát és Esztergom városát helyőrségével együtt a bur- zsoá cseh csapatok kezére akarta átjátszani. Szabó István egy kötekedő, erőszakos és meggyőződés nélküli akarnok volt, aki viselt dolgai után a harctéren orosz fogságba került. Itt jutott futólagos érintkezésbe magyar 92
