A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Lázár András: Előszó
ELŐSZÓ Ez az Emlékkönyv, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulóján bocsátunk útjára, 1919 hősi emlékezetét szolgálja. A kötetben közölt tanulmányok, amelyeket a helyi és az országos történet szakkutatói írtak, arra mutatnak rá, hogy Esztergom, annak dolgozói, a dorogi szénmedence proletárjaival együtt, népünk újkori történetének ebben a dicsőséges szakaszában is megállták helyüket. 1919. esztergomi eseményei szemléletesen tanúsítják azt, hogy ez a város, amely hajdan az ország fővárosa volt s amely az újkorban a klerikalizmus fellegvára lett, az újkor századaiban is megőrizte haladó hagyományait. Az Esztergom falai alatt küzdő Balassi Bálintok, Bottyán Jánosok hagyományaira gondolunk, vagy azokra a 48-as esztergomi s komáromi nemzetőrökre, akik 1848 nyarán a vár átadására késztették Komárom császári vár- parancsnokát. Mert városunknak, amely az egyházi reakció idején a tetszhalál állapotában volt, megvan és minden időkben meg volt a maga másik arca is. A maradiság erőivel szemben Esztergom népe a haladás vonalán járt. Újkori szabadságmozgalmainkban városunk és megyénk népe mindig kivette a maga nehéz részét. 1919-ben, amikor Esztergom falai között a klerikális reakció az ellenforradalom szálláscsinálója lett, a város dolgozói, a dorogi bányászokkal együtt, nagyszerű fegyverténnyel utasították vissza a nyugati imperializmus betolakodó zsoldosait s Esztergom és Komárom 1919-es hősei, önként vállalt hősi ellenállásukkal, Vöröshadseregünket Salgótarján védelmében is segítették. A 19-es esztergomi és komáromi hősök példája ma is előttünk jár és minden időkre megjelöli a szocializmus útját járó dolgozó népünk további eszményeit. Az új Esztergom, amely tele van életerővel, jövőt formáló lendülettel, amely ma már iparával a szocializmus építésében jelentős helyet foglal el, kegyelettel emlékezik az 1919-es Tanácsköztársaságért elesett hősökre s tisz1
