A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában

hanem egyenesen veszélyeztetik az igazságszolgáltatás biztonságát, mert oda nem való elemek kerülhetnek a szavazó bírói székbe.

Több példát sorolnak fel az ébertelenségre. Nem derült ki például, hogy kinek az engedélyére, rendeletére engedtek szabadon három foglyot május elsején. Egy olvashatatlan aláirású levélre felmentő ítéletet hoztak Kamrada József és Ferenc bajóti kocsmárosok ügyében. Felmentő ítélet született Polczer István ügyében, aki Csermák Gyula lakásügyi biztos intézkedésével kapcsolatban ócsárolta az új rendet és személyében is sértette a biztost, akit úgy is sok támadás ért hivatása gyakorlása közben. (1223/1919)

Ezekben a napokban a megyei direktórium szigorú intézkedést kért a forradalmi törvényszéktől Matt Gyula szentgyörgymezei tanító ellen, aki a nála hivatalos kiküldetésben járt Szokob Jánossal szemben kihívóan viselkedett, kétségbevonta a városi direktórium rendelkezési jogát és becsmérelte a direktórium elnökét.

A direktórium valamennyi tagja, mint a maga személyes ügyét fogta fel a Szokob Jánoson esett sérelmet s elhatározta: ,,. . . a magunk egyéni biztonságának biztosítása végett, hogy nehéz és kimerítő s különösen a jelenlegi időkben hála fejéhen mártírsággal biztató exponált állásunkban [aláhúzás tőlem — T. I.] meggondolatlan támadásoknak ne legyünk kitéve; de meg a direktórium s az egész forradalmi alakulás tekintélyének megóvása végett... az ügyet a forradalmi törvényszék elé terjesztjük ...”

Megrázó sorok. Mintha érezték volna a direktórium tagjai, mi vár rájuk a közeljövőben. Mégis megbocsátottak. Nemrég még maguk rótták meg a forradalmi törvényszéket gyengeségéért, most ők kérik a tárgyalás kitűzésének mellőzését. (1354/1919)

A történelem, az ő történelmük is azt tanítja, hogy forradalmi időkben súlyos hiba a legkisebb engedékenység is. Velük szemben nem sokkal később nem voltak ilyen humánusak „a műveltség magas fokán álló urak”, ahogy Matt Gyula értékelte magát és társait.

Az ellenség már a Duna túlsó partján ólálkodott, tüzelt, előkészítette a felvonulást. Május 10-én már afelől érdeklődik a végrehajtóbizottság a belügyi népbiztosságtól:

„1. Fenn forog-e a közvetlen lehetősége egy, a Duna vonal ellen intézett entente támadásnak ?

2. Védekezzenek-e utolsó csepp vérükig? Ez meggondolandó — írják —, mert a rendelkezésre álló katonai erő elégtelen egy komoly támadás tartós meggátlására s az ellenszegülés a város lövetését, tehát hatalmas értékek pusztulását jelentené emberéletben, vagyonban; a lövetés Dorognak is helyrehozhatatlan károkat okozna.

3. Hogyan mentsék a készleteket? stb. (1353/1919.)

A kérdésekben a reális helyzetértékelésen kívül némi reménytelenség is lappang. A józan számítás adta következtetéseket azonban megcáfolta a forradalmi tömegek lelkesedése, bátorsága. Az esztergomi bányászok, munkások, diákok május 20-án visszaverték a csehszlovák

29