A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Zolnai László: Az esztergomi múzeum és a helyi sajtó 19-es dokumentumaiból
A direktórium mär az első végrehajtóbizottság idején tisztában volt Szabó jellemével, azonban tőle megszabadulni nem tudott, mert Szabó érezvén helyzetének tarthatatlanságát, örökös félrevezető jelentéseivel mindig újabb és újabb bonyodalmakat idézett elő. A végrehajtóbizottság előtt a Szabó által felfogadott detektívek visszaéléseinek vizsgálatánál végre napnál világosabb lett, hogy Szabót ártalmatlanná kell tenni. Erre nézve meg is történt az intézkedés, amit 20-án kellett volna végrehajtani. Ezt valahogyan megsejtette az áruló és a direktóriumi tagok ártalmatlanná tételével, illetve talán lemészárolásával akart szabadulni. Elvetemedett- ségében nemcsak Esztergom lakosságára, hanem az egész Tanácsköztársaságra és forradalmi proletáriátusra végzetes csapással akart lesúljtani. Agaztett nem sikerült. A nyomorult nem fogja elkerülni bűnhődését. * Kedd, 1919, június 3. 127. szám II. évfolyam ESZTERGOMI NÉPSZAVA Párkány jelet!. Párkány felett és a Duna túlsó partján diadalmasan lebegteti a friss hajnali szellő a magyar tanácsköztársaság vörös lobogóját. Az imperialista zsoldoshadmene- kül, megbomlottan és vad ijedelemmel fut északnak, itt hagyván végvárait, amelyekről azt állította, hogy ezután már örökkön örökké a cseh kultúra, a cseh imperializmus, a feneketlen gyomrú kapitalizmus kizsákmányolási területei lesznek. Letelepedett ide, hogy kivegye a magyar proletariátus szájából a keserves falatot: hogy7 kenyerünket, marhánkat Prágába szállítsa és elnyomott testvéreinkre idegennyelvű . rideg törvényeket diktáljon és letiporja mindazt, ami a szocializmus és a magyarság szellemében fel meri ütni porig alázott fejét. Eszeveszetten fut a zsarnok uraitól 1 félrevezetett martalóchad, itt hagyván rémuralmának és vak dühének szomorú áldozatait, legyilkolt és halálra kiűzött magyar proletártestvéreink megcsonkított hulláit. Futhat az orgyilkos sereg, menekülhet a sötét had — végzete teljes, ott vár rá hazájában a felocsúdott proletariátus, hogy kiragadja kezéből a gazul használt fegyvert, hogy kitépje kezéből a tobzódó hatalmat, amellyel a dolgozók jogát oly irgalmatlanul eltaposta. Párkány lakossága! Esztergommegye felszabadított proletárjai! Tudjátok meg, hogy mit hozott nektek a magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének lendületes győzelme. Tudjátok meg, hogy nem azt az országot, nem azt a földet látjátok viszont, amelytől brutáliserőszakkal, az entente szuronyainak hatalmával elragadtak benneteket. Az a föld, amelyet utoljára láttatok itt, a munkásnyomor, a szegénység és a reménytelenség siralomvölgye volt, amely nem termett számotokra \ boldogságot. Mert itt ugyanaz a hatalom dúlt, mint amely a cseh állam nevében l szipolyozott és tört össze benneteket, azzal a különbséggel, hogy az a hatalom, \ amely eddig itt zsarnokoskodott, saját vérét kárhoztatta a siralomvölgy szomorúságaira. Nem kánaánja ez az ország többet az uzsorának, henyeségnek, nem vadász- területe többet az ezerholdasoknak, banktitánoknak és politizáló, unatkozó grófi csemetéknek. Nem, ez a föld nagyot lélekzett és lepattantotta magáról a béklyókat. Itt megszűnt a régi bűnök bűnözése, ezt az országot nem kiályi felség és királyi kre- ténség kormányozza. Ezt az országot magyar tanácsköztársaságnak hívják, ez az ország nem parlamenti rabonbánok nézőközönsége, nem panamák undorvilága. Ez a föld a dolgozó proletárok hazája, föld, amelyet hazájává szentelt a hazátlan, nemzetközi proletariátus. Azé itt a jog, aki dolgozik. Azé a kenyér, aki megszántja a földet és beveti. Azé a hatalom, aki a hatalomnak csak durva szögescsizmáját érezte a nyakán. Azé a kultúra minden szépsége és áldása, akinek eddig nem adtak iskolát és nem adtak levegőt és, ha adtak valamit, amit népies kultúrának neveztek, az egypár városligeti mutatványosbódé volt. 141
