A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban
képet fejezte be. Derkovitsné könyve szerint „Kernstok Károly már ekkor komoly értéknek tartotta őt (ti. Derkovitsot). Egy reggel Kernstok váratlanul meglátogatta Gyulát”. Figyelmesen átlapozta a fiatal művész vázlatait, és ösztönözte, hogy fesse meg azokat nagyban. „Gyulát az elismerés felvillanyozta és munkába fogott. Életének legboldogabb időszaka volt az az ötvenegynéhány nap, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság biztosított részére.” Szamuely Tiboron kívül a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapítója, Kun Béla is járt 1919-ben Nyergesújfalun. Erről Kun Béláné így emlékezik meg hozzám intézett, Moszkvában, 1959. febr. 26-án kelt levelében: „1919 nyarán mi (ti. Kun Béláné és kisleánya, D. I.) Nyergesújfalun nyaraltunk s többször meglátogattuk Kernstokot és feleségét. Kun Béla is, aki néha pár órára szintén kiutazott Nyergesújfalura, szívesen kereste fel Kernstokot, kivel elbeszélgetett a magyar művészetnek és a művészeknek aktuális kérdéseiről. A beszélgetés konkrét tartalmáról részletesen nem írhatok, mert 40 év elteltével nehezen emlékszik az ember vissza. Azt azonban tudom, hogy Kun Béla Kernstok Károlyt nagyon becsülte, úgyis mint művészt és úgyis mint embert, aki bár nem volt aktív résztvevője a forradalomnak, de mindenesetre nem állott szemben az eseményekkel.” Kun Béla Nyergesújfalun találkozott és beszélgetett a fiatal Nyergesi János festőművésszel. Nyergesi visszaemlékezése szerint Kun említést tett a vörös hadsereget ért árulásról és aTanácsköztársaság reménytelenné vált katonai helyzetéről. Ez 1919 július végén volt. Nyergesi ezekben a hetekben ceruzarajzot készített Kun Béla kisleányáról, Ágnesről. Érdekes kérdés, hogyan látták a Tanácsköztársaság vezetői Kernstokot? Erre vonatkozólag Kun Béla özvegyének sorait az előbb már idéztük. Szamuely Tiborné levelének idevágó része így hangzik: „Tibor tisztelte Kernstokot és nagyra becsülte. Látogatása után elmesélte élményeit. Kernstokot nem azonosította növendékeinek egyik csoportjával, akik pózoló viselkedésükkel kellemetlenül hatottak rá. Ami Kernstokot illeti, kezdettől fogva növendéke voltam a Haris-közi szabadiskolában, és az ő egyik legkedvesebb növendéke. Én is szerettem Kernstokot, mert úgy éreztem: egész ember, és nem üres pózoló, nagyzoló.” Az „Élet és Irodalom” c. hetilap 1959. márc. 29-i számában egy Derkovitsról szóló, az igazságnak nem mindenben megfelelő rádiódráma kapcsán megjelent Szilágyi Jolán festőművésznek egy nyilatkozata, „Az igazság Kernstok Károly szabadiskolájáról” címmel. Szamuelyné megjegyzései sok félreértést és torzítást oszlatnak el a Kernstok-féle szabadiskolával és Kernstok alakjával kapcsolatban: „Kernstok és iskolája már a proletárdiktatúra előtt ismert volt bátor, haladó, háborúellenes magatartásáról . . . Kernstok és Rippl-Rónai szabadiskolája, amelyet a Tanácskormány átvett és Nyergesújfalura áthelyezett, más, mint amilyennek a rádiódrámából hihetnők. Nem Derkovits volt az egyetlen munkásgyerek, a fülledt polgári fiatalok közt, hanem mellette volt egy csoport tehetséges fiatal proletárművész, akiket Kernstok még a proletárdiktatúra előtt 9* 131
