A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

Kernstokot a haladó egyetemi ifjúság szervezetéhez, a Galilei-kör- höz is szoros kapocs fűzte. Itt olvasta fel 1910. jan, 9-én „A kutató művészet” c. előadását, amely azután a „Nyugat”c. folyóirat 1910. jan. 16-i számában jelent meg. A művészet megújulásának, új látásmódjának szükségességét fejtegeti Kernstok: „Kapcsoljuk ki magunkból az összes tudottakat, tegyük félre az izmusokat, ne lássuk folyton magunk előtt az azokból kapott képzeteket... Én a művészet mai forrongását egy nagy, óriási tisztulási folyamatnak tekintem. Tisztulási folyamatnak, amely — mint a láztól — úgy akar megszabadulni ... a külsőségektől. Értelmet a festésben, fegyelmezett emberi agymunkát”, — követeli Kernstok ebben a Galilei-körben elhangzott előadásában. A cikknek visszhangja is támadt. Az 1910. febr. 1-i számban a fiatal Lukács György tette magáévá Kernstok esztétikai elveit. Ugyanebben a számban Feleky Géza tollából jelenik meg szép tanulmány Kernstok képeiről.

Kernstok tagja volt a szabadkőműves páholynak és a Társadalom- tudományi Társaságnak. Egyidejűleg falujában is fejtett ki társadalmi tevékenységet, az 1912-ben alakult Nyergesújfalusi Iparoskörnek ő volt első elnöke.

Kernstoknak több írása jelent még meg a Jászi Oszkár által szerkesztett, magas színvonalú „Huszadik Század” c. folyóiratban. E cikkek közül legérdekesebb „A művészet társadalmi szerepe” című az 1912-es és „A futurizmusról” az 1913-as évfolyamban. A futurizmust, ezt a lényegében véve formalisztikus irodalmi-művészeti iskolát nagyon élesen és tisztán látja — mindjárt indulásakor — Kernstok. „Individualista szellemi mozgalomnak” nevezi, a futurizmus olasz főkorifeusát, a költő Marinettit pedig „az olasz impérium fanatikus hirdetőjének ... A futurizmus egy zavaros individuális szimbolizmus benyomását kelti inkább, mint gyarapítását a festészeti lehetőségeknek.” A futurizmust efemer jelenségnek látta Kernstok, olyan törekvésnek, amely a művészetet zsákutcába viszi.

Ady Endrét és Kernstok Károlyt a meleg barátság szálai kapcsolták össze. Erről Bölöni György, Ady életének egyik leghitelesebb tanúja is ír könyvében, „Az igazi Ady”-ban: „1906-ban gyakrabban megfordul Ady körül Kernstok Károly, aki Párizsban tölt pár hetet . . . Ő otthon tekintélyes művész már, politikában, szociológiában tekintélyes gondolkodó, aki most van művészete fordulóján . . . Érzi, hogy Párizsban a piktúrában valami nagy forrongás van. Kijött tájékozódni. Ott lakott Ady hoteljében. Barátsága kedves és kellemes volt akkor is, mint életében mindvégig Adynak. Kernstok csalogatta bort kóstolni Nyergesújfalura, ott volt épülőfélben műterme és villája,” Ady nyergesi látogatására sor is került. Erről Márffy emlékezik meg már idézett levelében: „Ady Endre egyízben járt Nyergesen, egy napot töltött ott. Én akkor nem voltam jelen. Hallomásból tudom, hogy Kernstok egy nyergesi gazda borpincéjébe vitte Adyt, akinek hamar megártott a sok ital.”

Ady és Kernstok a budapesti Palermo-kávéházban is gyakran találkozott. „Itt gyűlnek össze az új művésznemzedék dominálni kezdő tagjai,

125