A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért
lentette az egyházi ügyek kormánybiztosának, hogy „az alapítvány sorsa kétségessé vált”, viszont „a katolikus autonómia rövidesen megkezdi működését, s így annak jogkörébe megy a nagy javadalmak jövedelmeiből a papság fizetéskiegészítéséről való gondoskodás”.19 Károlyihoz írt levelében azon vád ellen védekezve, hogy az ötvenmilliós alapot „csak a papság szervezkedésének megakadályozására” találták volna ki, ugyancsak az autonómiát jelölte meg, mint amely generálisan megoldja e kérdést.20 Az autonómia, miképpen az egyház pozícióinak általános védelmét nem, úgy az alsópapi mozgalom leszerelését sem oldotta meg. A tervezet kidolgozásával megbízott Katolikus Tanács által, az oktatásügy és vallásügy elválasztása után, benyújtott autonómia-terv elfogadását a kormány több feltételhez fűzte. E feltételek, a többi között, lényegében abban álltak,hogy a kormány ideiglenesen és csak az egyházi földbirtokok járadék- papírral való megváltása és a főkegyúri jog átmeneti gyakorlása mellett ismerte volna el a katolikus autonómiát.21 A rendkívüli értekezletre összejött püspöki kar mindezt igen viszolyogva fogadta. Különösen a vagyonügyek ilyetén rendezésében nem volt megnyugodva és a világiaknak az autonómiában való visszaszorítását kívánta, magát a végleges döntést pedig Rómától várta.22 Ugyanakkor állást foglalt az elválasztás ellen és az egyházi iskolák, a hitoktatás fenntartása mellett. Esztergom, a számára nagyobb rossztól való félelemben azonban még mindig kész volt bizonyos kompromisszumokra. Rómának küldött információjában, hivatkozván „a forradalmi átalakulásra”, a nagyobb veszélyre, valamint a „nép csillapításának” elkerülhetetlenségére a hercegprímás arra kérte Rómát, hogy legalább „toleráns” álláspontra helyezkedjék az autonómiával szemben.23 Az események azonban nem várták az egyébként elmarasztaló pápai választ. Egyre inkább olyan irányt vettek, mely Esztergom autonómiatervének megvalósítását még kompromisszumos formában is teljesen kétségessé tette. Miután egyházi személyekkel, elsősorban a püspöki kar több tagjával kapcsolatban is az ellenforradalmiság jogos gyanúja és vádja merült fel (Mikes szombathelyi püspököt pl. legitimista szervezkedés miatt őrizetbe vették, Gyöngyösön Bozsik plébános vezette nyílt ellenforradalmi demonstráció ellen kellett fellépni), a kormány a baloldali erők nyomása alatt keményebben kényszerült fellépni. Mindez abban is mutatkozott, hogy újabb és újabb, mindenekelőtt az egyházi szervezetnek a Papi Tanács által is kívánt demokratizálására vonatkozó kikötést támasztott az autonómia elfogadásával kapcsolatban. Bár Esztergom szavakban továbbra is messzemenő lojalitásról biztosította a kormányt, sőt a Rómá19 Esztergomi Érseki Levéltár 274/1919. 20 Esztergomi Érseki Levéltár 1177/1919. február 16-i levél. 21 Esztergomi Érseki Levéltár 349/1919. 22 Püspökkari Értekezlet Jegyzőkönyve 1919. január 28. 23 Esztergomi Érseki Levéltár 840/1919. 106
